Ajna olyan igazi váratlan, égből pottyant gyerek, akit abszolút nem terveztünk, sőt...én abban az időben inkább sötét gondolatokkal temettem magam a nem túl kedvező nőgyógyászati szűrésem leletei miatt. Igazi váratlan meglepetés volt, hogy a gyógyuláshoz Ajna is társult...

Évekkel korábban elneveztem már képzeletben, ha lenne még 1 gyerekem csakis így hívnák és egyértelműen kislánynak képzeltem. A terhességem szép volt, végig összhangban voltunk. A szülés már kevésbé.

Azt hittem "rutinos szülő" vagyok, Deme 45 perc alatt megszületett és az orvosom mindenkinek velem példálózott, hogy ÍGY KELL szülni, ilyen szépen stb stb...  Ehhez képest Ajna születésénél a dokim pont nem volt ott, 15 órát vajúdtam és bevallom, hogy bőgtem a fájdalomtól, pedig ez Zorka születésénél fordult csak elő, de akkor egy éretlen fiatal majdnemhogy tinilány voltam.

Elfelejtette a testem Deme születése után, hogy hogyan kell szülni, így Ajna babával szenvedtem a legtöbbet. A fájások közti apró szünetekben a körülöttem álló gárda a tetoválásaimról kérdezett: ez mi, az ki, stb stb. Szürreális volt.

Az utolsó nyomás után a szülésznő felkiáltott : Gratulálok, kisfiú ! - na akkor éledtem újra és néztem rá, de akkor már nevetett, hogy csak viccelt. ( HAHAHA...)Az aranyóra után már a lelkemnek meg se kottyant, hogy teljesen meztelenül kellett beülni egy tolószékbe és aztán elmenni tusolni, úgy, hogy végig valaki ott áll és asszisztál a vérfürdőhöz és mondja közben, hogy naaaaa, egész jól visszahúzódott a hasad, ja és azt tanácsolom, hogy nagyon sok betétet tegyél majd be...

OKÉÉÉÉ... A hasam: az első éjszaka nagyon fura volt, hogy nincs ottés nincs ott a baba sem. És nagyon fura volt Ajna szemébe nézni. Az ágyban a kezemben tartottam és csak néztem és nézett ő is, órákig így ültünk. Továbbadtam sok kicsi ruháját, de párat megtartottam és ha azok a kezembe akadnak, még mindig érzem a kisbaba illatát, meg a teste melegét.

Hihetetlen, hogy eltelt 2 év és ő már tényleg nem baba, illetve, mikor alszik, akkor még olyan babás, na napközben a copfjaival és ahogy beszélni próbál már kislány. Kicsi bolond Ajnalkám. Akárhogyis, sokszor tele a hócipőm, de bassssszus...óriási megtiszteltetés, hogy ennek a 4 gyereknek az anyja lehetek na.

Ennél az érzésnél pedig nincs teljesebb a világon.