Akkor lássuk csak, a teljesség igénye nélkül.

A magyar történelemben, már az elején gyakoriak voltak a trónutódlás körüli fegyveres konfliktusok (pl. Szent László és Salamon, Kálmán és Álmos, III. Béla fiai között). Ezeket gyakran dinasztikus háborúként emlegetik, de lényegében polgárháborúk voltak.

Az Árpád-ház kihalása után az ország több részre szakadt, tartományurak uralták a vidéket, és folyamatos fegyveres harc zajlott a központi hatalom megszerzéséért. Mi volt ez, ha nem polgárháború?

A Habsburg-ellenes harc szintén magyarok között zajlott, hiszen sok nemes és paraszt a kurucok oldalán, míg más nemesek és városok a Habsburgok oldalán. Így ez is polgárháború.

A ’48-’49-es szabadságharc kezdetben a Habsburgokkal szemben folyt, de később nemzetiségi konfliktusokká is vált. A szerbek, románok, szászok és horvátok egy része fegyverrel is fellépett a magyar kormány ellen, sokszor a császáriak oldalán. Ez bizony polgárháború is volt a javából.

És minek nevezné a történelem professzora, I. Viktor az őszirózsás forradalmat, a Tanácsköztársaságot, és a fehérterrort?

És ugye ott volt ’56, ami, mint hallottuk “egy kicsit” volt polgárháború…

Csak remélni tudom, hogy a “professzor” nem provokál ki egy újabbat. Bár évtizedek óta az ország szétszakításán dolgozik. Teljes erővel!