1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság nemcsak Nagy Imrét, hanem perének valamennyi kivégzettjét és elítéltjét rehabilitálta ítéletével. Az ítélet kihirdetésével gyakorlatilag egy időben halt meg Kádár.
A 77 éves, betegeskedő Kádár néhány hónappal korábban, április 12-én megjelent az MSZMP központi Bizottságának zárt ülésén és ott fel is szólalt.
Az utolsó szó jogán - mindenki számára váratlanul - vallani akart 1956-os moszkvai tárgyalásáról (amiről korábban, nyilvánosan sohasem beszélt), majd Nagy Imre elítéléséről, kivégeztetéséről. Ez nyomta igazán a lelkét.
De mindaz a változás, ami Kelet-Európában és Magyarországon 1956 és 1989 között történt egyszerre kavargott a fejében, és számára egyre inkább érthetetlenné vált.
A beszéd elmondása után Kádár János betegsége súlyosbodott, közszereplésre már nem vállalkozott. Néhány hónappal később, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése (1989. június 16.) után, azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság Nagy Imre perét újratárgyalta és felmentő ítéletet hozott, 1989. július 6-án, reggel 9 órakor Kádár János meghalt.
