S ezt egyrészt nem tudja megakadályozni senki, másrészt roppant hosszú idő, míg kikopik ebből a környezetből.

 

Tisztázzunk előre valami nagyon fontosat. Járok Erdélybe. Van úgy, hogy évente többször is. 

 

Ez az én részemről egyszerűségi megfontolás, mert bár messze van, de ha el akarok takarodni ebből az országból, akkor az egy pont jó hely arra, hogy bármilyen valutával fizessek, és megértik, ha magyarul kérem a töltött káposztát. Igen, az ételeik mellett szeretem vendéglátóimat, mert kedvesek, emberként viszonyulnak hozzám, és jó be lehet rúgni náluk. Vannak elképesztő tájaik, lassan jobb úthálózatuk, mint itthon, és a “szembe jön a szekér, miközben a kamion előzi a kanyarban, és egy szörnyű lángoszlop kíséretében mind szörnyet fogunk halni” sztorik a mítoszokba vesztek – ha nem azok voltak egyébként is.

 

Amúgy, meg nekem sikerült keresztül-kasul bejárni Jordániát autóval, szóval onnantól kezdve röhej minden rémtörténet a világból.

 

 

Attól a nacionalizmustól, mit kiszolgál a választójogi törvény, határon túli magyarokra vonatkozó része. Tudom, nem lehet semmissé tenni, mert a megszerzett jogokat nem “illik” csak úgy visszavenni, és főleg most, a választások előtt kényes a téma. Úgy látom senki nem olyan tökös, hogy erről véleményt alkosson, szóval akkor alkossunk véleményt/.../. 

 

Tudod a sztori végét. A magyar uralkodó osztály szupi nemzetiségi politikája a nemzeti mozgalmak elnyomására törekedett. Hiába figyelmeztetett néhány gondolkodó, hogy a román autonómia-törekvések korlátozásával kurva nagy bajok lesznek, mindenki szart rá. Majd az I. VH előtti időszakban az egyre háborodottabb, Erdély 55%-át kitevő román nemzetiség….

 

 

Konklúzió:

Kedves erdélyiek (németek, tótok, románok, szerbek, horvátok, rutének, bunyevácok, vendek,lengyelek) mi, ősmagyarok, a kereszténység hitét ezer éve fenntartó, és a nemzetünk történelmét, erejét oly erősen, és céltudatosan megőrizni kívánó egyedek, világ életünkben leszartunk benneteket. Azok, kiknek kezében volt történetünk megírása, csak kihasználtak, a nép pedig befogta a pofáját, vagy azt sem tudta, hogy kik vagytok, mert akkoriban – bármilyen furcsán is hangzik – nem volt internet, hol szabadon áramolhatott volna azon információ, miért is szívtok ti úgy a végeken.

 

 

És ez ellen csakis ti tudtok fellépni, mert nekünk itthon nincs meg hozzá a lehetőségünk ma. Ébredjetek fel! Tanuljatok a közös történelmünkből, miben felbukkantak ugyan olyan emberek, kik nagyságához mérni alig lehet bárkit, de nagy része nem szólt másról, mint a hatalomról, személyes érdekekről, pénzről.

 

 

Érdekes az a kérdés, hogy eldönthetitek-e a magyarországi választásokat!?

Ez egy nagyon bonyolult matek, és én ezt itten nem fogom levezetni, mert össze kell vetni, az egyéni, és a pártlistákra leadott szavazatokat (ti csak pártlistára szavazhattok), mi egy rohadt nagy kupleráj. A 2014-es választások kb. így néztek volna ki nélkületek:

 

 Nélkületek a 2014-es választás.... Veletek a 2014-es választás....

Ez olyan tájékoztató jellegű, és úgy emlékszem, hogy ez végén csak egy mandátumot ért, de esetünkben ez irreleváns. Ebben az ócska magyar politikai környezetben annyit tettetek hozzá, hogy egy pillanatra még 2/3-os többséget szereztetek egy olyan kormánynak, mi NEM a TI életetekről DÖNT!!!

 

Magyarán: A MI pénzünkkel megtolja Orbán a TI korrupt vezetőiteket azért, hogy ŐK hatalmon maradhassanak, és MI szopjunk még négy évig. Bónuszként a tőlünk kivándorolt írástudókat úgy pótolja a kormányunk, hogy tőletek szívja el az írástudók egy részét jópofisággal, minek következtében pár évtized múlva csak a történelemkönyvben fogtok létezni.

 

 

Igen, Erdély csak (!!!) addig Erdély, míg ti ott éltek!

A megoldás (mert nem csak ugatok ellenetek): kapjatok saját helyet a parlamentben! Egy-egy szék Erdélynek, Vajdaságnak, Kárpátaljának, Felvidéknek. Ez összesen négy hely. A magyarországi választással párhuzamosan ti is válasszátok meg képviselőtöket, aki beülhetnek a parlamentbe, és részt vehetnek a határon túli magyarokról szóló törvények előkészítésében, megformálásában, szavazásában. Lobbizhatnak, nyilatkozhatnak, tehetnek bármit, de nem szólhatnak bele a Magyarországon élő, adót fizető emberek sorsába.

 

Ezzel két legyet ütünk egycsapásra:

 

Tényleg, valóban képviselve lesztek, méghozzá úgy, ahogy a nagy demokráciáról szóló könyvben le van írva, valamint senki nem fog titeket többé ki-, és felhasználni a hitvány politikai céljaira.

Ezzel így mindenki boldog lesz! Megszűnnek a feltörő ellentétek, nincs olyan párt, irányzat, minek ideológiája ezzel szembe menne, az utca 100 emberéből 99,5 tutira rábólintana, hiszen mely elmebeteg tiltakozhatna az ellen, hogy a határon túli magyarok képviseljék magukat a törvényhozásban?

 

Aztán majd egyszer, valamikor a jövőben, talán 2-3 generáció múlva eljutunk arra a pontra, hogy kollektívan szembe nézzünk a múltunkkal, és bocsánatot kérjünk az elmúlt évszázadokban elkövetett bűneinkért. Majd építünk egy monumentálisat, mi bemutatja, Kölcsey nem biztos, hogy jó úton járt…

 

Nem, az túl könnyű lenne. Könyörögni a felsőbb hatalomhoz bűneink megbocsátásáért, majd besöpörni az egész cuccot a szőnyeg alá, hogy a következő generációk ugyan ezeket a hibákat elkövethessék, és majd Kölcseyre hivatkozva, újra besöpörhessék a szőnyeg alá? Nem, egyszer majd felnő egy olyan generáció, mi tudja…..

 

Egy olyan közös történelemnek vagyunk örökösei, amiben hősök születtek, s haltak meg. Ha van ott fönt, akkor onnan lenézve, legyenek ránk büszkék.