Az alábbi NYÍLT LEVELET azért teszem itt közzé mert több orgánum is visszautasította a közlését. Álláspontom szerint ennek nem a facén volna a helye, de erről én a legkevésbé tehetek, hogy mégis itt jelenik meg.

Tisztelt Elnökasszony!

Elnézést kellene kérnem, hogy ismeretlenül levelet írok Önnek, de higgye el, minden módon megpróbáltam más utat találni, hiszen én, egyszerű hétköznapi liberális értelmiségiként azt tanultam, hogy először mindenki a saját terepén kísérletezzen. Én is ezt tettem, gondolom DK-ás kollégái ezt igazolni fogják. Számtalan vitában, főként a facén próbáltam meggyőzni a dékásokat arról, hogy 1. Gyurcsány Ferenccel nem fog menni a győzelem, és 2. Miután a Tisza tavaly óta ekkora sikereket ért el, arról győzködtem az Ön híveit, hogy a DK ne induljon el a következő választáson, mert csak akadálya lehet az orbáni maffiaállam leváltásának. Talán nem kell mondanom Önnek, hogy miket kaptam válaszul. Még akkor jártam a legjobban, ha kollégái töröltek. Aki nem, az kb. olyan gyűlölettel beszélt velem, mintha éppenséggel nem Orbán leváltásáért, hanem maradásáért küszködnék. Szóval nem jártam sikerrel, és ami az első pontot illeti: Gyurcsány Ferenc lemondása nagyon későn jött. Ezzel együtt, mivel Önt tehetséges és felkészült politikusnak láttam, ráadásul vannak az Ön értékválasztásaiban számomra rokonszenves elemek, várakozással, bár szkepszissel tekintettem az Ön elnöki szerepére.

Mielőtt előadnám érveimet Önnek, miszerint az Ön által vezetett párt ne induljon a választáson, ha az Orbán diktatúra leváltását, mint célt helyesli, előtte lássuk azokat az állításokat melyeket én evidenciának tekintek, tehát álláspontom kiinduló téziseinek, nem pedig a végeredményének tartok. Az első állításom az, hogy a maffiaállammal szemben egyetlen néppárt veheti csak fel a küzdelmet a siker reményében. A választási rendszer ismeretében ez nem vitatható, pláne, ha van esély a kétharmados Tisza győzelemre. A második tézisem pedig az, hogy Magyar Péter, igen helyesen, úgy döntött, hogy a régi és baloldali ellenzékkel nem közösködik. Emellett azért nem kell külön érvelni, mert a DK és a többi balpárt négyszer kétharmaddal kikapott, másrészt azért nem, mert a Tisza egy gyűjtőpárt, vagyis a választói bázisa a baloldaltól a jobboldalig átfogja a széles közönséget, annál inkább, hiszen alapvető célja a rendszerváltás, szemben azokkal az erőkkel, akik már most azon keseregnek, hogy mi lesz akkor, ha majd a Tisza hatalomra jut.

Tisztelt Dobrev Klára! A következőkben Öntől vett néhány idézet segítségével, azt szeretném igazolni, hogy a DK, mint legnagyobb a kicsik között, az Ön vezetése alatt sem haladta meg azt a politika fogalmat és víziót, melyen, tetszik vagy sem, a nyugati világ, és benne hazánk is régen túl van. Magyarán azt állítom, hogy az Önök víziója és értelmezése a mai politikáról a múlté, és mint ilyen alkalmatlan arra, hogy ebben a bonyolult világban sikeres lehessen. Ily módon amíg nem tudják átvilágítani a saját múltjukat, a bukások okait, sőt a víziók használhatatlanságát, addig minden szubjektív jószándék mellett is, az Önök indulása kizárólag a párt és a híveik partikuláris érdekeit szolgálja.

1.Ön így fogalmazott a kampánya nyitó rendezvényén:

„Mi nem vagyunk hajlandóak cserbenhagyni a szavazóinkat, nem hagyjuk el az elveinket és értékeinket.”

És egyben bejelentette, hogy a DK mind a 106 körzetben állít jelöltet. A legfontosabb állítása Önnek az, hogy a DK értékeit és elveit nem adja fel, tehát indul a választáson. Nos, az egyszerűség kedvéért fogadjuk el, hogy itt alapértékekről van szó: a szabadság, a jogállamiság, a szolidaritás baloldali értékeiről és elveiről. Az első dilemma az kellene, hogy legyen: ezen alapelvek és értékek sikerrel képviselhetőek- e mint prioritások a ma Magyarországán az elmúlt 16 plusz 4 év ismeretében, ráadásul annak a pártnak a részéről, amely párt elődje részben oka volt a 2010-es autokrata fordulatnak, részben azóta folyamatosan hatalmas vereségeket szenvedett el. A helyzet az, hogy a politika mai világában a kizárólagosan értékalapú politizálás eleve kudarcra van ítélve. Ezt a baloldal (és sok liberális értelmiségi sem) képes felismerni, hanem beragadtak abba a nyelvbe mely a rendszerváltás pillanatában még élt, vagyis akkor az alapértékek és eszmék mint a politika kizárólagos príncípiuma létezett. Azóta, tetszik vagy sem, a nyugati világ egy madman korszakba érkezett, amelyben a hagyományos baloldal nem csak hogy nem találja a helyét, de nem is érti a világot magát. Ugyanis: nem arról van szó, hogy az értékeinket fel kell adni, hanem arról, hogy az érték-és eszme világ, magyarán a szabadság hitvallása csakis a pragmatizmus kerülőútján győzhet. Orbánéknak a nacionalista-szuverenista „ideológiája” csupán egy máz, egy orwelli nyelvi spektákulum, amely segíti Orbán híveit az azonosulásban, de szó nincs itt valóságos értékekről. Valójában egy elkábított és megvásárolt tömeg van, akik számára az ideológia egy alkalmazott eszköz. Mármost a baloldal sajnos megrekedt a szociáldemokrácia értékeinek a hangozgatásánál, és nem vette észre, hogy, miközben el van telve saját értékei nagyszerűségével, aközben a nép erre ma már nem úgy rezonál, mint harminc éve. Súlyos hibának tartom, hogy ezt sem Ön, sem a baloldal többi pártja makacsul nem akarja érteni, igaz, de ez sem javít a helyzeten, több liberális értelmiségi sem érti.

2. „Megállíthatatlanok vagyunk! Elhihetik, hogy meg tudjuk védeni magunkat – és meg fogjuk védeni a szabad, igazságos, európai Magyarország gondolatát is!”

Ezt is Ön mondotta. Nem csupán ebben az idézetben, de nagyon sokszor hivatkozik Ön is, a DK is a hitre, arra, hogy a DK közösségének olyan erős a baloldalba vetett hite, hogy enélkül, azaz Önök nélkül, nincs szabad, erős, európai Magyarország. Nos, a hittel ugyanaz a helyzet, mint az értékekkel. Lehet nagy pátosszal megvallani a hitet, nem engedni belőle, de ennek csakis a párton belül van hitele. Ugyanis a hit nyelve, mint legitimációs eszköz, a nyolcvanas évek végére végképpen elvesztette az erejét. Lehet őszinte is akár, lehet bátor is akár, de a választások megnyerése szempontjából harmadlagos szféra. A kor szelleme egyáltalán nem törődik az efféle hitvallásokkal, ezért került például a jobboldalon elő a szuverenitás mítosza, mely ugyan szintén egyfajta hitet evokál, csakhogy „megfogható”, átélhető. Ilyen értelemben az identitáspolitika segédeszköze. Ugyan a jobboldal nem vallja be, de ma a hatalom megtartása, a vagyon birtoklása, a nép elvarázslata a fontos, a kábítás. A baloldal nagy tragédiája, hogy a hitük legitimációs erejének meggyengülését sem értik. Így azonban hiába erősködik a DK, vagy az MSZP, hogy nélkülük senki nem védi meg a munkásságot, ez ebben a formában ma már legkevésbé a munkásságot érdekli. (Innen szegény baloldali gondolkodók reménytelen harca a kapitalizmus felszámolásáért.)

3. „Soha nem fogom a bankok érdekeit szolgálni. Ott állok, ahol egy baloldali politikusnak helye van: az emberek oldalán.”

Ismételten és sokadszor. Nem az a probléma ezzel a szöveggel, hogy Orbán Viktor is örökké efféléket mond, hanem az, hogy egyrészt a bank egy polgári demokráciában nem ellenség, hanem a piacgazdaság része. Másrészt: az emberek oldalán állni, ma már az ég egy adta világán nem jelent semmit. De nem egyszerűen a nyelvvel van a baj, bár azzal is. Hanem azzal, hogy baloldal mély válságban van szerte a világon, mert az istennek sem hajlandó megérteni, hogy egy bonyolult, sok tekintetben hátrányára változott világban a hatvanas-nyolcvanas évek víziójával és nyelvével nem mennek semmire. Ráadásul, kis hazánkban négyszer kétharmaddal verte tönkre Orbán önkényuralma az óellenzéket. Soha semmiből, semmilyen tanulságot nem vont le a balellenzék, csak duzzog és sértett, és legszívesebben a népet váltaná le. Hát azt Brecht óta tudjuk, hogy az pedig nem megy. Dobrev Klára új kezdetet ígért, és folytatta a régit. Én aztán soha nem fogom az alapértékeimet feladni, de addig, amíg az orbáni diktatúrát nem váltjuk le, addig az én értékeim csakis a váltás hátterét képezhetik. Márpedig, és ezt sem meri megérteni sem a baloldali közönség, pláne nem a pártok, az ugyan véletlen, hogy pont Magyar Péter került helyzetbe, de az már nem, hogy egy olyan embernek kellett jönnie, aki megérzi, hogy nem ideológiavezérelt világnézeti korszakban vagyunk, és nem véletlen az sem, hogy a Fidesz képtelen Magyar Pétert ugyanúgy becserkészni, mint anno Gyurcsányt. Ugyanis pont egy olyan emberre és pártra van szükség, amely nem ideológiavezérelt, hanem tágas és pragmatikus: ez lehet, hogy nem elég esztétikus a széplelkeknek, de máshonnan Orbán nem váltható le: Csakis egy DEMOKRATA NÉPPÁRT (a sokszínű Tisza jelen esetben), plusz egy ELLENÁLLÁSI MOZGALOM a párt mögött (Puzsér polgári ellenállási mozgalma nálunk) képes ebből a gyűlöletországból egy szabad országot teremteni.

Tisztelt Elnökasszony! Igen, nagyon indulatos a levelem, mert én is az vagyok. 16 éve nyögjük a maffiaállamot, és őszintén szólva szeretném megérni a végét. Barátaim közül, akik nem érdemelték meg, hogy a létezett szocializmus után, immár egy újabb diktatúrában kellett, hogy éljenek, egyre többen halnak meg. 16 év diktatúra a negyven év másik után túl hosszú. És azt látom, hogy a magyar baloldal, elsőként is a DK, részben nem akarja, részben talán nem tudja elfogadni, hogy az önkényuralom leváltásában nekik nem lehet szerepük. Az igazság az, hogy egyetlen valóban szabadságpárti megoldást látok, még ha ezer baloldali szavazó is rázza felém az öklét: A régi ellenzék baloldali pártjainak nem szabad(na) elindulni a választáson. Ha indulnak, ezzel pont a váltás reményét veszélyeztetik. Azért írtam Önnek, mert amúgy sok mindenben osztom az Ön értékvilágát, de nagyon veszélyesnek látom a politikáját. Kérem, nagyon kérem gondolják át, hogy akkor használnak a hazának, ha NEM INDULNAK EL ’26-ban. A NERény után végre jöjjön el az ERÉNY korszaka.

Üdvözlettel:

P.S. Írásom befejése után olvasom Dobrevtől:

„Nem hagyjuk a bérből és fizetésből élőket, nem hagyjuk cserben a nyugdíjasokat. Hiszek abban, hogy az a politika, amit mi képviselünk, az az ország javát szolgálja. Szerintem az ellenzéki szavazók a hátuk közepére sem kívánnak egy olyan Magyarországot, ahol csak jobboldali pártok ülnek a parlamentben. És azt sem szeretnék, hogy Orbán egypártrendszerét egy másik egypártrendszer váltsa fel, hiszen látjuk, hova vezet ez. (…) Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy az ország számára szükség van arra a politikára, tudásra és tapasztalatra, amit a mi politikai közösségünk képvisel.”

Ez szimbolikus összefoglalása annak amíról a levél szól. Ez magának a BUKÁS-nak az újabb forgatókönyve. És kedves Elnökasszony, minél nagyobb pátosszal mondja, annál nagyobb az Ön felelőssége: mindez Orbán maffiaállamának fennmaradását segíti. Borzasztó.