Most miért hallgattok? Ti, akik a Tocsik-ügyet heteken és hónapokon át napirenden tartottátok, interpelláltatok, sajtótájékoztatók tucatjain követeltétek a kormányfő azonnali és határozott közbeavatkozását?

Miért hallgattok ti, akik Simor András off-shore-kapcsolatait oly szenvedélyesen, hazafias felelősségérzettől vezérelten ostoroztátok egykoron?

Miért hallgattok ti, akik Simon Gábor titkos számláján oly erővel tudtatok felháborodni, azonnali vagyonzárlatot követelni, minél előbbi rendőrségi és ügyészségi beavatkozást követelni?

Hol vagytok most, ti nagyszájú jogállamvédők, közérdek- harcosok, akik egykoron százszor és ezerszer véstétek milliók fejébe a Nokiás doboz botrányát? (Amiből azután semmi sem lett, igaz, a többiből sem.)

Miért tudtok ilyen intenzíven csöndben lenni akkor, amikor naponta derülnek ki milliós (milliós..? ki figyelne arra már fel…?)- milliárdos tételek? Egytől egyik olyan tételek, amelyek mind-mind hozzátok kötődnek? Miért hallgattok ilyen makacsul? Miért hiszitek azt, hogy most elegendő csöndben lenni? Miért nem követelitek most minden erőtökkel a rendőrségi, ügyészségi, bírósági sürgősséget? Hová lett egykor nagy-nagy bátorságotok? Hová lett a kéretlen és keresetlen morális ítélőszék?

MIÉRT NEM TUDTOK MOST IS ARRA FELPATTANVA EGY EGÉSZ NEMZETET FELLÁZÍTANI, ÉSZHEZ TÉRÍTENI?

Honnét ez a bátor konfliktuskerülés? Miből tudtok erőt meríteni az újságírók/mikrofonok/kamerák előli nagy-nagy elfutásokhoz? Honnét az eltökélt képesség mindannak a meg nem hallására, amit ma már milliók tudnak? Akkor is tudnak, ha ti úgy tesztek, mintha nem tudnátok. Miért nem követelitek a lehető legteljesebb sajtónyilvánosságot, a média teljeskörű figyelmét? Most már úgyis a tiétek, azt tenné, amit ti kértek tőlük.

Szoktátok-e nézni tíz-tizenöt húsz évvel ezelőtti híradókban egykori bátorságotok, kételyeket nem ismerő határozottságoktok emlékeit? Mit szóltok ahhoz, ha látjátok egykori önmagatok kíméletlen igazságkereső pózait?

Hol vagytok? Miért hallgattok? Miért tesztek úgy, mintha elegendő lenne kivárni a következő győzelem utáni kiváltságos helyzet védelmét? Tényleg azt hiszitek, hogy egy újabb győzelem puszta ténye elég lesz ahhoz, hogy mindenki mindent elfeledjen? Ennyire elhülyültetek volna? Lehetséges, hogy nem is voltatok sohasem bátrak, igazságkeresők és felelősségteljes politikusok?

Lehet, hogy mindig is gyávák és megalkuvók voltatok, csak akkoriban mindezt követelődzve, nagy hangon, bátorságnak álcázva lehetett leginkább leplezni? Milyen érzés hallgatni akkor, amikor mindenki azt várja, hogy kezdjetek el tisztán, érthetően és a lényeget nem megkerülve beszélni? Ki fogja nektek még egyszer valaha is elhinni, hogy bátrak és tiszták voltatok?