Vannak olyan retró édességek, amiket egész évben könnyedén be tudunk szerezni, mint a Franciadrazsé, a Dunakavics, a dianás cukorka, a Balaton szelet (amiből a 80-as években még csak az étcsokis létezett), a Sport szelet, a tejkaramella, a gömbrágó (aminek nagyjából 10 másodperc alatt ment el az íze, de versenyezni lehetett, hogy ki hányat tud egyszerre bekapni).

A vásárok elengedhetetlen édessége volt a kakasos nyalóka, a törökméz és a kissé ízetlen medvecukor vagy a fogakat nem kímélő grillázs, és a cumi formájú gumicukor, amit gyűrűként is lehetett viselni. Ha már ékszerek, akkor elmaradhatatlan volt a kislányok nyakából a cukorkákból készült nyaklánc vagy karkötő, amit akár el is lehetett majszolni a vásárból hazafelé menet.

A ma már retrónak számító édességek jó része fillérekbe (később néhány forintba) került, és sokszor az ABC, trafik kasszájánál lehetett megtalálni, hogy a gyerekek a sorban állás ideje alatt rábeszélhessék a szülőket egy Melba vagy Párizsi kockára, esetleg egy Turbó rágóra.

Ma már nehezebb beszerezni az olyan, különlegességnek számító, de a kilencvenes években minden gyerek számára ismert robbanós cukrot, a cigirágót és a ronda, de finom Chockitót.

Ez utóbbit külföldi oldalakon még meg lehet találni, de szállítással együtt akár több ezer forint is lehet egy szelet ára.

Ha már édességek, akkor nem maradhatnak ki az ünnepek sem: karácsonykor mindenki a zselés szaloncukrot vadászta a fáról, ami a konzum szaloncukor után nagy felüdülés volt. A karácsonyi időszak nagy slágere volt még a habcsók is, amit szintén sokan felakasztottak a fára. A nyolcvanas évek egyik slágere volt a négercsók, ami tulajdonképpen ízesített tojáshab volt ostyalapon, amit csokoládéval vontak be.