Az 1922-ben kezdődő akció során számos hazai vidéken vagy csak jobb fekvésű, zöldövezeti iskolában kialakított táborban nyaraltatták a fővárosi gyerekeket. Természetesen az anyagi lehetőségek szűkössége miatt sokan nem kerülhettek be ezekbe a turnusokba, ezért a főváros úgy döntött, hogy a nyári napközi otthonokból legalább a közeli budai erdőkbe alkalmanként vigyék el a kisdiákokat. Érdekes felmérés látott ekkoriban napvilágot, a 10 éves vagy annál kisebb gyermekek fele, akik a pesti oldal akkori peremvidékén éltek, még nem látták a Dunát sem. Ebből is táplálkozhatott az ötlet, hogy a szegényebb családok gyermekeit is kivigyék a közismertebb kirándulóhelyekre. A villamosköltséget és az ebéd illetve az uzsonna árát a főváros állta, így azon valóban részt vehettek az anyagilag rászoruló kis nebulók is.

Először Hűvösvölgyben ebédeltek

Az első ilyen célt szolgáló ideiglenes kirándulóhelyet 1927 nyarán, a hűvösvölgyi nagyrét mellett, a Nagykovácsi útnál fekvő erdészháznál állították fel. Először még a szabadban létesített üstökben főzték az egytál ételből álló egyszerű ebédet. A következő évben azonban a Nagyréten felépült az első kirándulóház, majd 1929-ben a Városkútnál a második, míg 1931-ben, a harmadik Városligetben valósult meg. A kirándulóházakat a megfelelő főző és evőeszközökkel látták el, így kényelmesebbé vált a gyermekek étkeztetése. Az 1928-ik évtől az ebéd mellett már uzsonnát is adtak, így lényegében a programok is hosszabbak lehettek. A napközi otthonok az előzőnapi létszám lejelentése alapján kapták meg másnapra az ingyenes villamosjegyeket, amelyeket csak a kirándulóházakhoz való eljutásra volt szabad felhasználni, sőt ott csak ezekre adták ki az ebédet.

A gyerekek a kísérőikkel, a napközikből reggel 8 és ¾ 9 között indultak el és a villamosok végállomásaitól úgy vezették neki a sétát, hogy dél és egy óra között érjenek a kirándulóházakhoz. Ott ekkor megkapták az ízletes ebédet, majd kis pihenő után az uzsonnát is kézhez vehették, úgy folytatták útjukat, majd délután hat óráig visszaértek iskoláikba. Útközben a játék és éneklés mellett, a tanítók megmutatták a növényeket, a fákat, a virágokat és meséltek a budai hegyek megannyi: történelmi eseményéről, régi regékről és mondákról. A kirándulások a gyermekek kedélyére és egészségére rendkívül jó hatással voltak, ezt szakbizottság is vizsgálta.

A gyermeknyaraltatást és kirándultatást szervező bizottság az iskolai tejfogyasztást is szorgalmazta, ami egész tanéven át, napi két decilitert jelentett. A fővárosi iskolákban 1929. január 7-én indult meg a tejakció. A tanév végéig összesen több mint 2 millió palack fogyott el. A következő 1929/30-as tanévben szeptember végétől május közepéig tartott az akció, és csaknem 4 és félmillió palackot adtak át a főváros iskoláiban, amelyekből másfél milliót a szegény sorsú diákoknak ingyenesen osztottak szét. (Akkor még csak 10 kerületes volt Budapest!) Az iskolaorvosok egyöntetű véleménye volt, hogy a tanulókra igen jó hatással van a tejfogyasztás, még a vártnál is jobbak az eredmények: sok esetben jegyeztek fel súlygyarapodást, növekedést, testi fejlődést. Ennek ellenére nem mindenkire tudták kiterjeszteni a tej fogyasztásának lehetőségét, bár úgynevezett „tejmajálisokat” is szerveztek a szabadban, nem csak nyáron, hanem év közben is.

Vitték kirándulni az iparitanuló lányokat is

A hűvösvölgyi kirándulóházban 1927-ben 11.112 ebédet, 1928-ban már 25.816 ebédet és 15.205 uzsonnát osztottak ki. Az 1929-es és 30-as adatokban már a városkúti kirándulóház is szerepel: 35.776 illetve 33.476 ebédet és ugyan annyi uzsonnát osztottak ki.

Talán meg kell még emlékeznünk az iparostanonc-iskolai leányoknak a székesfőváros által szervezett kirándulásairól is. Ennek a csoportnak semmilyen lehetőség nem kínálkozott a természet felkeresésére a szervezett mozgásra, míg a fiúknak ott volt (az egyébként meglehetősen utált) leventemozgalom. Az iparostanonc-iskolai lányok döntő többségének még törvényes szabadsága sem volt, és a felszólítás ellenére alig néhányuk kapott a munkáltatójától szabadságot üdülés céljára, de ha mégis akkor csak fizetés nélkülit. Így nem maradt más hátra, a főváros gyermeknyaraltatási akciója karolta fel az ő kirándulásaiknak a lebonyolítását is. Sajnos erre csak az érintettek töredéke jutott el, de legalább történt e téren némi előrelépés. Az első kirándulás sorozat 1931. július 12 és augusztus 30 között zajlott. A város öt nagy forgalmas pontján kellett gyülekezniük a lányoknak és onnan már vezetővel mentek a központi találkozóhelyre, a Moszkva térre (akkor Széll Kálmán tér). Innen indultak el a Budai-hegyek különböző nevezetességei felé, ők is kaptak délben meleg ebédet.

A szép terveket azonban végigkísérte a szűk anyagi lehetőség és a nagy gazdasági világválság dermesztő hatása is. Így a gyermeknyaraltatási akció és a szervezett kirándulások sem tudtak a kívánatos mérték fejlődni, az abba bevonható gyermek számát emelni. A kirándulóházakat is hiába keresnénk ma már, régen elvesztették funkciójukat, illetve az épületek sem maradtak fenn a régi formájukban.

Kertész Z István/képek: a szerző gyűjteményéből