Még a II. világháború romjait takarították, a természetbarátok máris nagy terveket szőttek, álmaik megvalósulása előtt szinte nem láttak akadályt. Pedig volt elég, a meglévő menedékházak egy – két kivétellel (A Nagyszénási például ilyen volt) kifosztva és romokban hevertek, természetes, hogy először ezek helyreállításához fogtak hozzá.

Bár gyors egymásutánban helyezték üzembe a félig lerombolt kifosztott menedékházakat, közben született egy teljesen új helyen is egy turistahajlék. A Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) egyik tagozata egy különös ötlettel állt elő.  A Visegrád határában lévő Gizellatelepi kórház- és szanatórium területén, az 5-ös számú pavilont turista-menedékháznak rendezzék be.

Erre úgy nyílt lehetőség, hogy a budapesti OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) épületében a dolgozók közül létrejött egy lelkes természetbarát-csapat. A társaság először, 1945-ben  a TTE VI. – VII. kerületi osztályához tartozott, majd 1946 szeptember 7-étől, mint az anyaegyesület önálló, OTI-osztályaként működött tovább. Az időt nem vesztegették, mert még abban az évben létrehozták a Fecskefészeknek elnevezett menedékházukat a Gizellatelepi kórház, egyik, akkor használaton kívüli hosszúkás alaprajzú pavilonjában. Egyes forrásokból úgy tudjuk, hogy az avatáson, Kéthly Anna (1889 – 1976), szociáldemokrata országgyűlési képviselő, a TTE elnöknője elhíresült mondata hangzott el – „Amennyi új turista-fekhelyet létesítenek az országban, kétszer annyi kórházi ágy válik majd feleslegessé, az egészséges életmód következtében.”

 Tóth János gondnokkal lehetett lelevelezni a szállást a 60 ágyat számláló menedékházban. Az érkező turistákat már az nagyon meglepte, hogy gyönyörű fasoros út vezetett be a Duna partról az épületig.

Azonban a Fecskefészeknek elnevezett menedékház mégsem volt hosszú életű, egyes befolyásos emberek rossz szemmel nézték, hogy a kórház tőszomszédságában ilyen jellegű intézmény legyen.

Sajnos nekik lett igazuk, hamarosan fel is számolták, bár az 1948-ban kiadott Szegő István által írt Pilis útikalauz még hét túraajánlatot ismertetett innen. Az 1949-es turistaház jegyzékben már nem  szerepelt a ház. Ugyanakkor még sem volt hiábavaló, hogy a természetbarátok megvetették itt a lábukat, mert a közeli Keserűs-völgyön kék sáv jelzést vezettek a Keserűs-gerincre és a Prédikálószékre. Ebből ágazott le a Királykúti-nyeregbe, egy kék kereszt összekötő út.

Ezt megelőzően egyáltalán nem volt turistaút a Prédikálószék környékén, sőt turista is csak kivételes esetben tehette be ezekbe az erdőkbe a lábát. Azt is el kell mondani, hogy az 1950-es évek végétől ezeket a turistautakat is megszüntették és a környék újból vadászterület lett, azonban az urak helyett már elvtársak űzték eme „szép” és öldöklő sportot. Csak nagy sokára szabadult fel a turisták számára újból ez a környék. A Prédikálószéken átadott új kilátótorony vonzza a kirándulók tömegeit azonban a Gizellatelepre ma sem vezet turista út – a korábbi fővárosi kórház nem rég egyházi kezelésbe került.

Kertész Z István/kép: szerző gyűjteménye, Fortepan