Virginia Woolf, Pjotr Iljics Csajkovszkij, Leonardo da Vinci, Franz Schubert, Oscar Wilde, Caravaggio, Alan Turing, Andy Warhol, Jean Cocteau, Walt Whitman, Mednyánszky László, Michelangelo – néhány név, akik nem egyenrangúak. Kövér Lászlóból zubogott ugyanis elő (publikumának hálás kacaja mellett), hogy a „normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda… nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.”

És igaza van: a fenti nevek viselői, miként sok millió és millió, kevésbé vagy egyáltalán nem ismert név viselője valóban nem egyenrangú Kövérrel, no meg azzal a publikummal, amelyik engedelmesen szórakozott Kövér legalja mélymeneti produkcióján.

És ha egyszer véletlenül úgy adódna, hogy Kövérnek egy tárgyalóasztalhoz kellene ülnie – teszem azt – Leo Varadkar konzervatív ír miniszterelnökkel, avagy Ana Brnabić szerb miniszterelnökkel, akkor vajon Kövérnek majd a macskaasztalnál terítenek, kifejezvén, hogy valóban nem egyenrangú a fenti politikusokkal?

Vagy mi történne, ha a 37 éves, Harvardot végzett, politikaelméletet és filozófiát tanult, bámulatosan tehetséges Pete Buttigieg-t, a konzervatív Indiana állambeli South Bend város demokrata polgármesterét valamikor az USA elnökévé választanák?

Kövérnek (és hahotázó publikumának) igyekeznie kellene, mert ebben az esetben sem állna fenn a Kövér által emlegetett egyenrangúság. Buttigieg ugyanis hét nyelven beszél, s a nem kimondottan a nyelvismereteiről nevezetes Kövér szabadon eldöntheti majd, hogy angolul, spanyolul, franciául, olaszul, netán fárszi nyelven (újperzsa), arabul, norvégül vagy máltaiul kíván vele kommunikálni. Természetesen Kövér önfeledten kacagó publikuma teljes erőbedobással besegíthet.

Hiába, no, embert próbáló dolog ez az egyenrangúság!