Nem nevezhető ritka látványnak, hogy a koszos, bűzlő, takarítatlan főváros valamely pontján koszos, bűzlő, ellátatlan emberek hevernek padokon, aluljárókban vagy legtöbbször csak a fal mellé lecsúszva. Ezek a még élő, lélegző, bomló testek ma már éppoly részei a világhírű látképnek, mint a Halászbástya, vagy a Parlament, ahol az elmúlt években hozott kegyetlen törvények egyre csak növelik az ilyen szerencsétlen sorsúak számát.

Tényleg, miért? Én is ezt kérdeztem a két pincértől, akik közül egyik se volt több 20-22 évesnél. Miért öntöttétek le? Azt felelték, azért, mert miatta nem ülnek le a teraszra az emberek. Zavarban voltak, látszott rajtuk, hogy amit tettek, nyilvánvalóan főnöki utasításra, nem tartják a pincérmunka magától értetődő részének. Mégis megcsinálták, holott akár enni is adhattak volna neki.

Pár éve valószínűleg még nemet mondtak volna, ha egy éttermi főnök ilyen undorító dologra kötelezi őket. De a falak gyors ütemben omlanak, a kormánymédia újnyilasházmester újságírói hatékonyan terjesztik a halálos kórt, a magyar társadalmat felzabáló kíméletlenséget és gyűlöletet.

A férfi még mindig a földön feküdt; vagy nem akart, vagy nem tudott felállni. És ha továbbra sem kel fel, mit csináltok vele, felgyújtjátok, vetettem oda a két pincérnek, és otthagytam őket. Még hallottam, hogy az egyik azt feleli: jaj, dehogy!

Jaj, dehogy?

De hiszen néhány év alatt egy egész nemzetet szadista gyilkossá lehet tenni. És ahol 2018-ban embereket listáznak, festékkel öntik le a gyermekalapítvány autóját, az ételosztást tiltják, százszámra folyik a kilakoltatás, az új SS-törvény (StopSoros) börtönnel sújtaná menekültek megsegítését, ott miért ne történhetne meg, hogy mire véget ér ez az újabb négy év, egy járdán heverő hajléktalant nem vízzel, hanem benzinnel locsolnak le a pincérek?