Az eset a Budakeszi – Páty térségében lévő, egyébként hermetikusan lezárt erdőben történt. Valahogy arról nem szólt a krónika, hogy egy magas kerítésekkel körbezárt erdőben, hogyan maradhatnak dróttekercsek.

A Budakeszi–Páty–Mézes-hegy környéki erdőrészleten egy jelzett turistaút és egy zarándokút vezet át. Ezekre csak a magas kerítést áthidaló létrán juthatunk be. Aki a területen barangol és másfelé szeretne kimenni, gyakorlatilag mindenhol három méter magas, a tetején befelé hajló kerítésbe ütközik, de van ahol még egy két és fél méteres külső kerítés is a „kiszabadulás” útját állja.

A terület legmagasabb pontja a 356 méteres Kis-kopasz. Felmerül a terület kezelőjének a felelőssége is, hogyan lehet egy ilyen lezárt részen elhagyott dróttekercs, kerítéshez fel nem használt anyag? Az esetleges kirándulók is bajba kerülhetnek, ha ki szeretnének jutni az erdőből és nem a három beléptető létra egyikén.

Hosszú kilométereket csatangolhatnak az áthatolhatatlan kerítés belső oldalán mire kijuthatnak onnan. Van több, akár autóval is átjárható kapu, de ezek szigorúan be vannak zárva és mellettük résnyi hely vagy átkelő létra sincsen. Így nem csak az állatoknak lehet veszélyes ez a megoldás, hanem a kirándulóknak és a turistáknak is. Szinte érthetetlen, hogy mi szükség van erre a hermetikus és jelentős költséget is igénylő eljárásra. Márpedig az erdők gyors elhagyására biztosítani kellene a lehetőséget, a mostanában oly gyakori viharveszélyen kívül az esetleges erdőtűz terjedése vagy baleset, egy túratárs rosszulléte is kellő okot adhat erre.

Szintén a Pilisi Parkerdő Zrt vagyonkezelési területén található egy elaggott, funkcióját már rég be nem töltő kerítés, amely viszont rendkívüli balesetveszélyt jelent a Budakeszi és Telki közti igen forgalmas ám keskeny országút mentén. Az ide érkező zöld kereszt jelzésű turistaút egy 130 méteres szakaszon kivezet erre a műútra, holott a kerítés elbontásával, arrébb helyezésével a balesetveszélyt el lehetne hárítani.

Kertész Z István/kép: illusztráció