Én ennek a kormánynak a részéről az SZDSZ-t, a Kádár-kori demokratikus ellenzékből kinőtt, egyetlen magyar liberális pártot, csak szidni hallottam. Az SZDSZ-en kívül csak a Fideszt szidják ennyire, utólag még a DK-t vagy a szocikat sem.

Ruff Bálint nemrég az ügynökakták nyilvánosságra hozásának kapcsán még a kaméleon Schiffer Andrást is képes volt dicsérni, hogy ő ugyanis szorgalmazta az akták nyilvánosságát. Ruff csak azt felejtette el, hogy az SZDSZ 1990-től megszűnéséig, húsz éven át követelte ezt és nem az SZDSZ hibája volt, hogy a Kenedi bizottság volt a maximális eredményük. A többi pártok tömbként álltak szemben velük.

Magyar Péter elmúlt két évi hatalmas teljesítményének teljes tisztelete mellett az ilyen megszólalásai miatt egyre nehezebb elfelejteni, hogy a Fideszben szocializálódott. De hogy az egykor a pályáját az SZDSZ közelében kezdő Ruff Bálint is úgy féljen az SZDSZ nevétől, mint ördög a tömjénfüsttől, azt kifejezetten komikusnak tartom.

Ebben a posztban pedig a miniszterelnök - nyilván nem egészen véletlenül - összekeveri az SZDSZ-t annak legutolsó, széteső korszakával, egyben azzal, hogy mint minden párt környékére, még oda is besurrantak a Bóka-féle alakok. Nem gondolom, hogy a Tisza képviselői között előbb-utóbb ne akadnának hasonlók. De ezt nem fogom a Tisza hibájának tekinteni addig, amíg ez nem lesz rendszerszintű (mint a Fidesznél, amelyik az utóbbi 10-15 évben már csak ilyen alakokból állt).

Az SZDSZ alapítói szemben álltak a Kádár-rendszerrel, szemben álltak az MDF jobbszárnya (Csurka és köre, később MIÉP) diktatórikus törekvéseivel, védték a sajtószabadságot.

Hirtelenjében egy névsor néhány példamutató, bátor politikusukról: Göncz Árpád, Halda Aliz, Haraszti Miklós, Solt Otília, Magyar Bálint, Darvas Iván, Iványi Gábor, Rajk László, Mécs Imre, Pető Iván, Hodosán Róza, Tölgyessy Péter, Kőszeg Ferenc, Dornbach Alajos, Iványi Gábor, Raj Tamás, Konrád György - és biztos folytathatnám.

(kiemelt kép: az 1990-es választás plakátja, a képen az SZDSZ akkori ügyvivői testülete)