Talán most együtt van a csalódottság, a sérelem és az „ebből elég volt” összekeveredő érzése. De ha ez a harmadik komponens elillan – az első kettőről gondoskodik majd a rezsim - akkor még az eddiginél is reménytelenebb négy év vár ránk.

Sűrű, fojtogató a levegő Magyarországon

Ezt alighanem az ország ura is érzi. Egész biztos, hogy ő is túl akar lenni nyolcadikán, és bent, a parlamentben akarja látni az ő szeretett ellenzékét. Megszokta már őket, néha kicsit szájalnak, de alapvetően jó fiúk, ki lehet jönni velük. Ha viszont nem ülnének be, szem elől vesztené őket, és ő is öreg kutya már új kunsztokhoz.

Már május elsején, a Momentum rendezvényén is több volt a rendőr, mint a tüntető, május 8-án viszont egy egész hadsereg fogja megszállni az Országház környékét: az utcák sok száz négyzetméteres körzetben zsúfolva lesznek rendőrautókkal, csapatszállító járművekkel. Mert egy új kormány megalakulása Magyarországon többé nem a demokrácia békés aktusa, hanem fegyveresekkel agyonbiztosított gyalázat, ahogy Orbán alatt lényegében minden ünnep, tüntetés azzá vált.

Pedig új időszámítás kezdődhetne

Állítólag rendőrkordon lesz, nem kerítés, annak a széthordása pedig börtönnel büntetendő. Feltéve, ha nem lesz hozzá százezer rakodómunkás, mert akkor annak forradalom a neve, és akkor a lehetséges büntetések és ítéletek alanyai is változnak. Úgy hírlik, napközben is lesz tüntetés, az „igazi” azonban este hatkor kezdődik, a szervezők a már üres Parlament elé hívják az embereket. Csak nem azért, hogy elejét vegyék bármilyen konfliktusnak?

Biztos jó buli lesz. A színpadról majd ránk üvöltenek: ugye nem féltek, mi meg visszakiabálunk, hogy nem. És valóban nem is lesz mitől, csakhogy akkor már Orbánéknak sem. Ő például addigra már Felcsúton lesz, és a helyi SC edzését nézi, de már lenyugodva, hiszen délelőtt minden a reményei szerint alakult: az ellenzék bent volt, a nép meg elzárva, kizárva – magára hagyva, esélytelenül.

Pedig új időszámítás kezdődhetne, ha az ellenzéki pártok, amelyek most nem csak az egyszemélyi uralom, de Orbán stratégiájának részei is, nem vállalnák tovább a bohóc és pofozógép szerepét. Tagadhatatlan, hogy ezzel számukra szokatlan, ismeretlen terepre lépnének, és senki meg nem mondja, mi lenne a hozadéka a parlamenten kívüli politizálásnak. Azt viszont pontosan tudni, mi lesz, ha maradnak. Sajnos már nyolc év tapasztalatunk van abban, hogy a parlamenti jelenlétük teljesen fölösleges, és az is egyértelmű, hogy bentről továbbra se fognak tudni semmi hasznosat tenni az egyeduralom korlátozásáért.

A kupola alatt 2010 óta nincs ellenzéki erő

Ki hiszi el, hogy azok, akik hagyták elveszni a médiájuk és az anyagi forrásaik jó részét, akiket megfoszthattak ellenzéki jogaik, jogorvoslati lehetőségeik többségétől, akik elfogadtak egy számukra reménytelen választási rendszert, ettől kezdve mást és másképp fognak csinálni? Mi hozná meg bennük a változást? A következő négy év mitől lenne más?

Sokszor hallottuk, hogyha bent vannak, információkhoz juthatnak – igaz, de az oknyomozó lapok ebben többre mentek –, valamint összehívhatnak bizottsági üléseket. Csakhogy azokra éppen a fideszes képviselők nem fognak elmenni, ami persze szintén hű tükre a parlamenti munka értékének.

Lehet a hatalmas kupola alatt tovább fontoskodni, de politikai erőt 2010 óta ott nem lehet felmutatni. Anélkül meg az egész nem ér semmit. Azt is mondják, hogy kicsi a távolmaradás delegitimációs hatása. Ezt azonban még nem tudni, azt viszont igen, hogy mekkora a legitimációs hatása. Óriási, Orbánnak pedig egyedül erre van szüksége, ezért először ettől kéne őt megfosztani. Egy EU-tagállam parlamentje ellenzék nélkül – ez azért nem egyheti téma lenne a világsajtóban, és egész biztosan gyakran fájna tőle Orbán feje.

Egy év és Orbán mindekit legázol

Épp ezért kéne a képviselőknek otthagyniuk a teljesen értelmetlenné vált parlamenti üléseket, és helyette személyes példájukkal támogatni a tömegek „ebből elég volt” érzését. Nem tréfálok, akár Demszky Gábor csapatával is mehetnének szamizdatot terjeszteni. Minden képviselőnek van autója. Ha egyszer odáig degenerálódott a hazai demokrácia, hogy újra szükség lett szamizdatra, akkor csinálják ezt. Négy év alatt minden faluba, minden házba eljuthatnak, találkozhatnának, beszélgethetnének azokkal, akiket az elmúlt nyolc évben elhagytak, cserbenhagytak és a Fidesz karjaiba löktek. Ennek egész biztosan ezerszer több értelme volna, mint az ATV-ben a megújulásról hablatyolni.

Orbán például folytatni fogja a bíróságok „szervezeti átalakítását”, azaz végképp törvényen kívül helyezi saját magát és bűnszervezetét. Még egy év, és a társadalom teljesen védtelen marad vele szemben. Ha esetleg valóban választás elé kerülne, az EU-pénzekről is inkább lemond, de ezt keresztülveri. Hogyan fogja ezt megakadályozni az ellenzék? Sehogy, de akkor minek bent ülni? Budapestet meg egyszerűen rabláncra fűzi a rezsim; gyűlölik és már úgyis elveszítették, legalább bosszút állnak rajta. Na és ezt meg tudja akadályozni az MSZP, a DK és a Jobbik? Dehogy tudja, az LMP ráadásul nem is akarja. Ott a fotó, milyen büszkék az új mandátumukra! Szó se róla, meg is dolgoztak érte.

Az egyik egymilliárdért, a másik csak százezerrt – de eladja magát

Te szerencsétlen, mit tehetnének a pártok a kétharmaddal szemben? – ordítják ingerülten az ide-oda bekötött és innen-onnan némi pénzt húzó, nem kormánypárti politológusok. Hát ez az, semmit. De akkor minek üljenek ott? Azért, hogy ugyanazok a szakértők azt is elmondhassák majd, hogy igen, most egy kicsit megint nehezebb lett, de azért ez még mindig jogállam? Mert erről szól itt minden, ezekről a nyomorult, egymásra épülő, egymásba fonódó hazugságokról. Az egyik egymilliárdért ad el mindent, országot, becsületet, a másik egymillióért, a harmadik százezerért – ennyi a különbség.

A kollaboráció színtiszta esete volna felesküdni az új országgyűlésre.