Buligyilkos zászlóerdő, klubrádiós dohosság

Akár azt is mondhatták volna a színpadon, hogy kiszera méra bávatag, ugyanolyan bágyatag ovációval fogadta volna az első sorokban hangoskodó nyugdíjas sávnyi, buligyilkos zászlóerdőbe burkolózott főként DK-s és jobbikos tüntető – amint ezt az utóbbi időkben már megszokhattuk.

Apropó szabad sajtó: több mint ironikus fintora lett a mai napnak, hogy a demonstráció moderátora az a Klubrádiótól évekkel ezelőtt kirúgott Vicsek Ferenc volt, akinek a helyére landolt főszerkesztő-helyettesnek a mai napon Szabad Sajtó-díjjal kitüntetett Rózsa Péter.

Akarva, nem akarva, a „klubrádiós” hang némileg meg is alapozta a nyugdíjas-feelinget pláne amikor skandálásra próbálta rávenni a kevéssé rugalmas 3-4 ezer fős tömeget, de gyorsan le is tett minderről.

Monoton mantra

Nagyjából ez jellemezte a demonstráció egészét – a gyúanyagtalan bumfordiság. A szervezés baklövései közül kettő meghatározó jellegű volt: a hajdani látványos és szenvedélyes Millás-tüntetések transzparenciája, aq mit jóformán az Astoriától is látni lehetett - itt zavaróan alacsony volt eleve a színpadként szolgáló alkotmány. A brutálisabb baki a sajtómunkások elhelyezése közvetlenül a színpad előtti kétharmadban s csak utána következhettek azok, akikért mindez létrejött, vagyis az istenadta nép. Ennek s az egymáson tülekedő agresszív DK-s és jobbikos zászlóerdőnek köszönhetően k. tíz métertől már semmit sem láthattak a tüntetés további résztvevői mindabból, ami a színpadon zajlott. Kivetítővel is csak eggyel készültek a szervezők – az is a színpad háta mögött. 

A már előre „történelmiként” beharangozott összellenzéki fellépés kissé az ellenkező hatást produkálta s nem supergroup-jamsession, sokkal inkább monoton mantrázás lett az összefolyó programnyilatkozatokból.

Leghosszabban az EP-be szánt Dobrev Klára és a saját mozgalmát reklámozó Márki-Zay Péter szakított ki hosszan a rendelkezésre álló időből, finom erőszakkal a saját programját nyomva – mondjuk érthetően, elvégre politikusok.

„Szánalmas balfaszok vagyunk” – véli Hadházy

A DK uniós képviselőnek szánt jolly-jokere magyarázta a bizonyítványt, miszerint az uniós választásokra külön, de nem egymás ellen indulnak, az őszi választásokon viszont már az ellenzék ellenzéke lesz, aki nem áll be az egy megfelelő jelölt mögé.

A törekvő hódmezővásárhelyi polgármester konkrétan kijelentette, hogy a kormány retteg tőlük. Ezt elég hosszan ki is fejtette.

Hadházy Ákos változatlanul a saját projektjét tolta mondván, hogy az általa indított, uniós ügyészségi csatlakozás érdekében már vagy bő féléve gyűjtött aláírások száma túlvan a 400 ezren és kemény munkával hipp-hopp meglesz az egymillió (a hátralévő két hónap alatt...?). Addig is ma is elsétál a Kunigunda utcai köztévé-székházhoz és körülveszi – reméli sokan követik. Viszont ráerősített, hogy be ne bágyadjunk és kinyilatkozta, hogy „szánalmas balfaszok vagyunk”, ha hagyjuk, hogy gyalázzanak és alázzanak bennünket (értsd: a kormány részéről).

A „futottak még” stabil egyetértésben sütnék a saját uniós lángosukat

A Jobbik szónoka, Jakab Péter szokásos fakó felhevültségével azt üzente, hogy március 15.-e Orbán bukásának ünnepe – ezt nem tudtuk értelmezni, de legyen így bár tény, azt nem mondta melyik évben.

Az LMP-s Turcsány Szabolcs is a konszenzusnak udvarolt egyet mondandójának lényegi elemével, hogy nem egymás kárára, hanem egymást erősítve kell összefogni, amit a liberálisok felszólalója azzal izzított, hogy ma nem ünnepelni, hanem követelni kell. Bősz Anett szerint az egyetértés nem helyettesítheti a vitát.

Az MSZP 19 éves uniós jelöltje, Kálló Dávid szerint március 15 a fiatalság ünnepe is, ezért is hívták őket ifjaknak. Ígéretet tett továbbá, hogy az EP-ben belülről fogja bomlasztani a kormány hatalmát.

Donáth Anna az 1948-as együttmozdulást hangsúlyozta, ami Magyarországot és Európát is átjárta, a Párbeszéd uniós képviselője pedig Moszkva köpcös bábjaként gúnyolta bátran Orbán Viktort. Jávor Benedek mindenkit biztosított, hogy kemény megdolgozott mindezért Brüsszelben és ezt szeretné is folytatni. 

Aki most pottyanna a Földre és pont az összellenzéki tüntetésre, őszintén elcsodálkozhatna, hogy milyen nagy tömeg gyűlik össze ebben az országban egy fura ideológiai termékbemutatóra. Nekünk viszont zavartan keserű érzés arra gondolni, hogy napra pont 30 évvel ezelőtt mekkora tömeg és micsoda ÖSSZNÉPI lázban töltött meg a Szabadság teret, ahol szabad sajtót követeltek a TV-székház lépcsőjén és Cserhalmi György olvasta fel a 12 pontot.

Tetszik, nem tetszik – elzúgtak forradalmaink.

(forrás: szabadhir.hu)