Ez Karácsony Gergely Facebook-bejegyzéséből derült ki: „Elment Kenedi János, Budapestnek díszpolgára, Magyarországnak erkölcsi mérce, nekem személyes hős” – írta pénteken délután a főpolgármester.

Így emlékezett a rendszerváltás előtti ellenzék legendás személyiségére: „Ő őrizte azt a töltőtollat, amivel a főpolgármesteri eskümet aláírtam. Bibó István tulajdona volt, halála előtt Jánosnak ajándékozta, tőle jutott hozzám. Miként maga Bibó is Kenedi János által jutott el a magyar szellemtörténet rendíthetetlenjei közé. Kenedi János pedig egész életében tartotta magát ahhoz, amit Bibó úgy fogalmazott: ’a hatalom demoralizál, a hatalom igazolásra szorul, a hatalomgyakorlás csak valamilyen morális célja révén kaphat igazolást, nyerhet felmentést’. Ha valaki, hát Kenedi János tudta, milyen küzdeni a magyar szabadságért” – írja Karácsony.

A főpolgármester felidézte: „A rá jellemző szerény bátorsággal mondta fel a diktatúrával kötött társadalmi alkut, egész egyszerűen azért, mert nem volt hajlandó hazudni. Állása nem vagy alig volt hosszú évekig, különleges, intézményen kívüli alakja lett a magyar demokratikus átalakulásnak. Bibó István temetése volt az első nagy spontán demonstráció ’56 szelleme mellett 1979-ben, a temetésen Illyés Gyula mellett Kenedi János mondott beszédet. Szervezője a magyar társadalom problémáiról rendezett 1985-ös monori konferenciának, valamint az 1956-os forradalomról 1986-ban megszervezett illegális konferenciának. Előkészítette Bibó István összes munkáinak kiadását, valamint Szabó Zoltán kézirathagyatékát is hazaszállította Franciaországból az Országos Széchényi Könyvtár számára. A rendszerváltás éveiben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapító tagja, a Szabad Demokraták Szövetsége elvi nyilatkozatának egyik megfogalmazója, a Nyilvánosság Klub ügyvivője. 1990-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. 2007 és 2010 között az állambiztonsági iratok levéltárba való átadását vizsgáló ún. Kenedi-bizottság vezetője”.

S végül ezzel búcsúzott: „A rendszerváltozás előtt a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként küzdött a diktatúra ellen, a rendszerváltás után pedig azért, hogy a diktatúra titkai ne legyenek a demokrácia titkai is. Nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült. Akinek fontos a szabadság, akinek fontos a demokrácia, annak Kenedi János erkölcsi mérce és kiindulópont, és az marad mindörökre már.”