Hiába van éppen nyári szünet és oly távolinak tűnik még az évkezdet, nagyon is aktuális a téma, ezért beszélgettünk Kanász Nagy Mátéval, a Lehet Más a Politika (LMP) szakpolitikusával.

Aktuális most a középfokú oktatásunkkal foglalkozni, van valami ok amiről a legtöbben nem tudunk?

Természetesen van okunk most ezzel a témával foglalkozni, attól, hogy éppen csak elkezdődött a nagy nyári vakáció, még nagyon is aktuális végiggondolni, merre tart, merre tarthat a középiskolák, de leginkább a gimnáziumok sorsa. A vakáció csak egy röpke pillanat, míg az oktatás fejlesztése egy hosszú távú folyamat.

Miért, most fejlesztik a középfokú oktatást?

Egyáltalán nem, sőt attól tartok, hogy rossz irányban mozdulnak el a dolgok. Bár már most is messze vagyunk a kívánatos színvonaltól, de igen félő, hogy ez még jelentősen romlani fog, a gimnáziumokba meg hova-tovább csak az elit gyerekei jutnak majd be.

Honnan jön ez a következtetés, van most valamilyen erre utaló jel?

Igen, az össztársadalmi felzárkóztatás helyett, éppen az ellenkező folyamat lépései figyelhetők meg. Kezdjük a tanintézményi formák átnevezésével! A szakiskolákból szakközépiskolák lettek, amelyek persze csak úgy adnak érettségit is, ha a három éves szakmai alapképzés után még két évig általános közismereti tantárgyakat tanul a diák, tehát ez összesen öt év. A szakközépiskolák szakgimnáziumok lettek, a gimnáziumoknak viszont nem változott a nevük és így az a képzet alakulhat ki a társadalomban, hogy sok lesz majd a gimnázium.

Akkor ezek az iskolatípus átnevezések félrevezetők?

Részben igen, de a fő baj az, hogy ennek örve alatt, az „igazi” gimnáziumokban lényegesen csökkenthetik a felvehető tanulók számát. Miközben több lesz a gimnáziumnak nevezett tanintézmény, addig a legmagasabb fokú tudást nyújtó iskolákba jóval kevesebb gyerek kerülhet majd csak be.

De miért tenne ilyet az oktatásért felelős kormányzat, mi motiválná ebben?

Az ok nagyon egyszerű, a Fidesz-KDNP kormánynak nem célja a tudás alapú társadalom megteremtése, helyette a szándékuk szerint munkaalapú országot hoznának létre. Ehhez azonban nem kell annyi kvalifikált, jól képzett munkaerő, amely erős és színvonalas oktatásban részesült, hanem csak annyit tudjon a munkavállaló, amely éppen elégséges a munkáltatónak.

Ez eléggé rosszul hangzik, amikor állandóan arra biztatják még a felnőtt lakosságot is, hogy tanuljon, állandóan képezze magát. Nem ellentmondásos ez?

Csak látszólag az. A jelenlegi hatalom a multinacionális- és az óriás cégeknek kedvez, mind az adórendszer kialakításában, mind a munkáltatói jogok kiszélesítésében, egy képzettebb, máshol is elhelyezkedni tudó ember kiművelése nem lehet a célja. Ezért félő, hogy a gimnáziumi férőhelyek erőteljesen csökkenni fognak. Egyszerűen olyan kormányzati törekvéseket gyanítunk, amelyek csak kevés de elit jellegű gimnáziumot hagyna meg.

Hogyan függ ez össze?

Mint már említettem, a gimnáziumok, tehát az eredetileg is gimnáziumok tudják a legmagasabb középfokú tudásszintet átadni a diákjaiknak. Ezekből az iskolákból jutnak be messze a legtöbben a felsőoktatásba, a többi iskolatípusban jóval kisebb a továbbtanulók  aránya. És a gimnáziumok között is van erősebb meg kevésbé szigorú, tehát ezen intézményekből sem egyforma arányban tanulnak tovább.

Miért kell attól félni, ha kevesebb lenne a hagyományos gimnázium és több az életre, valamilyen szakmára felkészítő középiskola?

Mint az elején is említettem, a gimnáziumok egyrészt a húzóintézményei a középfokú oktatásnak, de egyébként se várható el, hogy a gyermekek döntő többsége már 14-15 éves korára tudja mi akarjon lenni. Persze vannak néhányan ilyenek, de összességében nagyon kevesen. A szak-gimnáziumokban és a szakközépiskolákban már viszonylag hamar el kell köteleződni valamilyen irányban, ami később és nem is keveseknél pályamódosuláshoz vezethet. Ez társadalmi de oktatási szinten sem kívánatos. A hagyományos gimnáziumokban újabb négy év gondolkodási lehetőséget kapnak a tanulók, hogy eldönthessék milyen irányban képezzék tovább magukat, megtehetik azt is, persze négy évvel érettebb fejjel, hogy mégis valamilyen szakmát tanulnak az érettségi után.

De, aki nem tanul tovább a gimnázium elvégzése után az nem időpocsékolás?

Semmiféleképpen nem. A tanulás mindig hasznos az egyén és a társadalom számára is. Aki mondjuk a középiskolát követően szakmázik le, az már jobban tud navigálni a saját igénye és a lehetőségek között, mint aki már 14 évesen bekerült egy szakmai irányba.

Tehát akkor Önök szerint több gimnázium kellene és mondjuk kevesebb szakközépiskola?

Nem feltétlenül. Ma az általános iskolát végzettek közül 40 % - 40%  megy gimnáziumba, illetve szakgimnáziumba és 20%-kuk szakközépiskolába. Alapvetően nem ezzel van a baj, hanem az intézményekbe való bejutás mikéntjével és az oktatás minőségének a csökkenésével.

Mi a baj a bejutás mikéntjével és miből lehet arra következtetni, hogy a jövőben csökkenne az oktatás színvonala?

A kérdés második felére egyértelműen abból következtetünk, hogy közismereti tantárgyakat kívánnak összevonni, illetve az eddigieknél kevesebb óraszámban tanítani. Ez eleve színvonalcsökkentés. Ez a negatív folyamat már az előző ciklusban megvalósult a szakiskolák esetében, a mostani ciklusban pedig a szakgimnáziumokban vezettek be tudáscsökkentős intézkedéseket. A bejutás mikéntjénél meg attól tartunk, hogy a kormányzat majd előír a gimnáziumokra általános és kötelező felvételit, továbbá a keretszámok csökkentését. Ezeket a híreket megerősíti a nemrég a sajtóban is kiszivárgott kormányzati háttéranyag, amely pontosan ilyen célokat kíván megvalósítani.

Ez utóbbi miért lenne probléma, már most is vannak gimnáziumok, ahová csak sikeres felvételi vizsga után lehet bekerülni – ez nem baj?

Az, hogy egyes gimnáziumokba felvételizni kell, önmagában még nem kivetendő, mert a tanszabadságot nem ellenezzük, de, hogy egységes és kötelező felvételi legyen minden ilyen tanintézménybe, azt nem tudjuk támogatni.

Miért? Egészen idáig arról beszélgettünk, hogy nem lenne szabad csökkenteni az oktatás színvonalát, nem lenne jobb, ha csak a tehetségesebb, a tanulni jobban akaró- és bíró diákok kerülnének be?

A hagyományos gimnáziumokat földrajzilag is úgy kellene elhelyezni az országban, hogy minden járásban legalább egy legyen belőlük. Ezekbe az iskolákba juthassanak be minél többen, hogy a kevésbé művelt családokból érkező gyerekek is hozzáférjenek a magasabb szintű oktatáshoz. Ez annál is fontosabb lenne, mint elsőre gondolnánk, mert sokan vannak, akik tehetséges tanulókká válhatnak, még akkor is, ha otthonaikban nincs legalább öt, a plafonig érő könyvszekrény.

Ha így gondolják, akkor viszont a jobban teljesíteni tudó diákok hátrányba kerülhetnek a tananyaggal kevésbé haladók miatt, ez így jó lenne?

Mi más szempontból közelítjük meg ezt a dolgot. A társadalomnak akkor jó, ha minél több és minél képzettebb polgára van. Ha a jól teljesítőkhöz képest lemaradókat eleve kizárná a hagyományos gimnáziumokból az oktatási rendszer, csak a szegregáció erősödne, illetve a lehetséges felzárkóztatásra sem nyílna mód. Tapasztalat már most is, hogy nem kevés diák hozza be részben vagy teljesen a tudásbeli lemaradását a gimnáziumokban. Persze azt nem mondom, hogy nincs valódi okkal lemorzsolódás, de minél több diáknak kellene megadni arra az esélyt, hogy a lehető legjobb oktatásban részesüljön és így valódi esélye legyen a felsőoktatásba is bekerülni.

Tehát Önök szerint miközben egyes gimnáziumok megtarthatnák a felvételi-rendszerüket, másoknál az lenne a cél, hogy minél többek bekerülhessenek?

Ez így kicsit sarkosan van megfogalmazva, valóban vannak még a hagyományos gimnáziumok között is kiemelkedően magas szintű tudást nyújtók, valamilyen módon el kell dönteni, hogy oda inkább a tehetségesebb és szorgalmasabb gyerekek kerüljenek be. Azonban azokra is gondolni kell, akik otthonról kevesebb tudást hoznak, sőt meg kell említeni, hogy az általános iskolák is nagyon különböző tudás színvonalat nyújtanak. Már csak ezért se lenne igazságos az előbb említett általános felvételi a gimnáziumokban.

Ezek szerint részben szélesebbre nyitnák a gimnáziumok kapuit?

Mi, az LMP-ben, alapból a társadalmi szegregáció ellen vagyunk, a nehezebben tanuló, a kicsit deviánsabban viselkedő gyerekeket is benntartanánk az oktatási rendszerben, akár a gimnáziumokban is. Persze nem a végletekig, hanem csak az egyén és a közösség érdekeinek illetve a célszerűség határáig. Mindehhez természetesen a megfelelő feltételeket is ki kell alakítani, gondolok a tárgyi-személyi feltételekre, a pedagógusok munkáját segítők bevonására, vagy a pedagógiai módszerek fejlesztésére.

Beszélgetésünket a gimnáziumok szerepére fokuszáltuk, az elmondottakon túl, miért fontos ez az egész társadalom számára?

Az oktatás egy nagyon hosszú idejű társadalmi befektetés, az eredmények 15-20 év múlva jelentkeznek. Ha most, rosszul dönt a kormányzat, amire sajnos minden esély meg van, akkor később már csak nagyon nehezen lesz korrigálható ez a folyamat, amelyben az általános ismeretek nem lesznek kellőképpen megtanítva, illetve elég sok gyermek fog kiesni az oktatási rendszerből vagy alig minimális tudással fogja befejezni az iskoláit. A bevezetőben elmondtam ennek politikai hátterét is, tehát nem lenne szabad hagyni a vezető középiskolák, a gimnáziumok beszűkülését, illetve a tudásátadás elsorvasztását.

Önök, az LMP mit tenne most?

Nagyon röviden, a már említett tudásalapú társadalom megteremtéséhez igazítanánk az egész oktatási rendszerünket, minden tíz költségvetési forintból kettőt erre fordítanánk. Az országunk csak akkor lehet erős, ha képzett, öntudatos és művelt emberek sokaságával rendelkezünk, akik közül minél többen örömmel végzik munkájukat. Ennek eléréséhez bizony a nívós gimnáziumok léte az egyik kikerülhetetlen alappillér, ezért is figyeljük aggódva, mi történik velük.

Kertész Z István/kép: LMP