Márki-Zay Péter erőteljes fegyverzetben lépett a politika színterére váratlanul és több mint határozott elképzelésekkel, amelyek egy része visszatetszést kelt a polgárok egy részében – más részében meg nem. Ilyen volna a politika és a demokrácia. Joga van elítélni az abortuszt és a házasságok felbontását, amint másnak mindezek megtételéhez. Arra viszont ügyelnie kell, hogy kardinális kérdésekben pontosan, félre nem érthetően fogalmazzon.

Márki-Zay Péter az alábbi bejegyzésében tiltakozott a sajtóban megjelent, neki tulajdonított gyermekfegyelmezéssel kapcsolatos írásokra:

„SZÓ SEM VOLT GYERMEKBÁNTALMAZÁSRÓL!

Üdvözlendő, hogy immár egy napja a magyar közélet legfontosabb témájává nőtte ki magát a gyermeknevelés - sokkal többet kellene erről a kérdésről beszélnünk, hiszen míg az egyik oldalon teljesen elfogadhatatlan, hogy a gyermekek védelmét garantáló - és szerintem túl szigorú - törvényt egyáltalán nem tartatják be, a másik oldalon viszont egyre több az elhanyagolt, szeretet és szülői figyelem nélkül, neveletlenül felnövő gyermek.

A liberális nevelés híveinek felháborodása érthető, ugyanakkor többnyire egy FÉLREÉRTÉSEN ALAPUL: a TESTI FENYÍTÉS SZÁMOMRA EGYÁLTALÁN NEM AZONOS A GYERMEK BÁNTALMAZÁSÁVAL, VERÉSÉVEL - a széleskörű félreértést látva hiba volt részemről ezt a kifejezést használni, noha az interjúban rögtön meg is magyaráztam. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint hogy bár a Rádió Color adása felvételről ment, mégsem jutott eszébe senkinek, hogy a kérdést töröljük vagy újravegyük - utólag ez persze komoly tévedés volt, és nagyon sajnálom.

A társadalmi felháborodáshoz csatlakozott immár a fideszes sajtó és egyes közszereplők is, akiknek akkor kellett volna ilyen határozottan megszólalniuk, amikor fideszes politikusok bántalmazták a feleségüket vagy a miniszterelnök urat az édesapja (Kószó Péternek ezekről mi a véleménye?).

Még egyszer leszögezem, ha valakinek eddig nem lett volna egyértelmű: ELFOGADHATATLAN SZÁMOMRA A GYEREKEK BÁNTALMAZÁSA, ugyanúgy, ahogy a VÁLÁS és az ABORTUSZ is. Mindhárom esetre igaz ugyanakkor, hogy a törvényi szabályozásnak nem az én elveimet kell követnie, mindhárom esetben elfogadom, hogy a társadalmi normák nem esnek egybe az én személyes meggyőződésemmel. Az abortusz betiltásának több káros társadalmi következménye is volt, a válás pedig sajnos nemcsak elkerülhetetlen, de egyre gyakoribb is.

A gyermeknevelésben sokkal szerencsésebbnek tartanék egy megengedőbb, de szigorúan betartatott törvényt, mint a jelen szabályozást, amit nem tartanak be. A gyermekeket a legtöbb ártalom nem egy fenékreütéssel éri, hanem például a válással, szeretethiánnyal, a mindent ráhagyó neveléssel, ami nem készíti fel őket a társadalmi együttélésre (már az óvodában sem, nemhogy később a szenvedélybetegségekkel és a munkahelyi elvárásokkal kapcsolatosan). A gyermeknevelésről persze egyszerűbb hangzatos kijelentéseket tenni, mint a gyakorlatban is kiegyensúlyozott, szeretetteljes és boldog embereket nevelni. Akik pedig elítélik a több gyermeket nevelőket és azért nem vállalnak többet, mert csak egyet tudnak az elveiknek megfelelő figyelemmel és türelemmel nevelni, azok emlékezzenek arra, hogy ha mindenki így gondolkodna, már kihalt volna az emberiség (ami nekik lehet mellékes szempont, én viszont végtelenül hálás vagyok, hogy a hetedik gyermekem is megszületett és megbocsáthatatlan tévedésnek tartanám, ha nem vállaltuk volna).

AKIK ISMERIK A GYERMEKEIMET, tudják, hogy nem én bántottam őket, hanem az óriásplakátokat kihelyező, szórólapokon hazugságokat terjesztő vagy akár a közösségi oldalakon hozzászóló emberek, akik most álszent módon értük aggódnak. Mindenkit megnyugtatok: a gyermekeim békében és szeretetben nőttek fel, és az elsődleges célom éppen az, hogy nekik ne kelljen elmenniük ebből az országból ahhoz, hogy egy európai demokratikus jogállamban élhessenek, hogy az ő generációjuk már lehessen büszke a magyarságára és a hazájára.

Végezetül néhány idézet egy kormánypárti lapból:

’A liberális gyermeknevelés hazai apostola, Vekerdy Tamás pszichológus pedig azt nyilatkozta, a fenékre csapást nem tartja tragikusnak, ha azt utána helyre teszi a szülő, és esetleg bocsánatot is kér, miközben felhívja a gyermek figyelmét arra, hogy helytelenül viselkedett.’

’Ferenc pápa is arról beszélt, hogy belefér a verés a gyereknevelésbe. A jó apa „nem szentimentális, és nem könnyelmű, időnként megüti a gyermekét, de soha nem arcon, hogy ne alázza meg’.

Vekerdy Tamásnak pedig külön is köszönöm, hogy tegnap elutasította az Origo megkeresésére, hogy beálljon a lejáratókampányba.”