Mintha totálisan ötlettelen lett volna a Fidesz kommunikációs csapata az önkormányzati választás hivatalos kampányának kezdetén. Eltelt egy hét azóta, és a helyzet mit sem változott. Az eddig jól bevált mantrázáson kívül (migránsok, kerítés, Soros, hanyatló Nyugat, Orbán megvédi a kereszténységet stb.) szinte semmit sem tudott felmutatni az állampárt propagandagépezete.

Úgy tűnik, ismét két területre koncentrál a Fidesz agytrösztje: Egyrészt fenyegetéssel, zsarolással vagy mézesmadzaggal megakadályozza a lehető legtöbb településen a teljes ellenzéki összefogást, másrészt igyekszik fenntartani a fenyegetettség érzését a lakosságban, és továbbra is azt ismételgeti, hogy az igaz magyar embereknek kötelességük félni az ellenzék térnyerésétől, ezért nincs is más választásuk, mint a kormánypárt jelöltjeire szavazni.

Kétségtelen, hogy egy fideszes jelöltnek nem túl taktikus zöldebb, élhetőbb környezetet ígérni, vagy az orvosi ellátás, vagy az iskolai oktatás színvonalának növelésével kampányolni, hiszen a Fidesz országos kommunikációja szerint ezek a területek nem is olyan fontosak.

Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: A migránsozós korszak óta nem voltak önkormányzati választások Magyarországon. Ez azért fontos tényező, mert a menekültkonvojokkal jól lehet riogatni uniós és országgyűlési voksolások előtt, ám amikor az emberek szűkebb környezetükből választják ki az arra érdemesnek tartott képviselőjüket, akkor nem igazán hatásos olyan kerítésbontók ellen hergelni, akik nincsenek is.

Nem mellékesen egy helyhatósági választás kampánya sokkal inkább szól a járdafelújításokról, az iskolaépületek, orvosi rendelők rekonstrukciójáról, mint a sivatagban csámborgó gazdasági menekültekről, akik alig várják, hogy a magyar szerb határra érve átvágassák a kerítést. Gyurcsány Ferenc ezt a kommunikációs ellentmondást kihasználva vágta a kormánypárti politikusok arcába a minap, hogy „a franc se akar kerítést bontani”.

Nem véletlenül élezi a nyelvét a DK elnöke a szebb napokat látott kormányzati agytröszt tehetetlenségén. Nem nehéz belátni ugyanis, hogy lassan öt éve semmi más mondandója nincs a magyar társadalom számára a Fidesznek, minthogy, ha nem mi leszünk hatalmon, jönnek a muszlim bevándorlók, elveszik a munkátokat, beköltöznek a lakásaitokba, felrobbantják a falusi sekrestyéket, és megerőszakolják a gyerekeiteket, és kirabolják a nyugdíjas néniket.

Mintha az állampárt stratégái kockázatot látnának abban, hogy taktikát váltsanak, így azt feltételezik, ha a megszokott panelek mellé bevennének olyan témákat a kampányába, melyek igazán érdeklik az embereket, talán kevésbé lesznek sikeresek. Kétségtelen, hogy egy fideszes jelöltnek nem túl taktikus zöldebb, élhetőbb környezetet ígérni, vagy az orvosi ellátás, vagy az iskolai oktatás színvonalának növelésével kampányolni, hiszen a Fidesz országos kommunikációja szerint ezek a területek nem is olyan fontosak. De ez már legyen az ő problémájuk!

Mintha önmagát ejtette volna foglyul a kormánypárt azzal, hogy túlságosan is rábízta magát a társadalmat végletekig megosztó, gyűlöletkeltő, és sok esetben kifejezetten rasszista felhangokkal teletűzdelt kampánystratégiára. Most úgy tűnik, hogy „a győztes kommunikációs taktikán ne változtass!” elv szerint pörgetik végig az önkormányzati választási kampányt is, ám a mostani voksolás egészen másról szól, mint azok, melyek esetében ez a terv hatékonyan működött. Itt speciális helyi ügyekre kell megnyugtató válaszokat adni, hiteles jelöltekkel felvenni a versenyt az ellenzéki összefogás színeiben induló politikusokkal.

A Szegedi Kattintós blog írása