A színésznő az Orlai Produkciós Iroda Egy német sors című előadásában játszik először monodrámát, ennek kapcsán készített vele interjút a lap. Az Egy német sors révén beszélt az interjúban Brunhilde Pomselről és a náci bűnökről, illetve arról, hogy hogyan lehet egy háborúhoz igazodni. Arról, hogy a mostani darab és az akkori elnyomás között van-e történelmi párhuzam, illetve mi a színház mindenkori feladata, azt mondta:

Ezt a közönségnek kell eldöntenie, nekem az a dolgom, hogy a karaktert a lehető legjobban megjelenítsem a színpadon. Pontosan tudom azonban, hogy az emberek minden korban féltik az egzisztenciájukat, rettegnek attól, hogy ha nem igazodnak a hatalomhoz, akkor bántódásuk esik. (...) A színház azért van, hogy felmutassa a kor visszásságait, hogy felnyissa az emberek szemét.

Ezután beszélt aktuális témákról is, például arról, hogy a kulturális törvénymódosítás miatt szervezett tavaly év végi tüntetésen több színész is jelen volt, akiket emiatt politikailag megbélyegeztek. Ez a helyzet Molnár Piroska szerint elkeserítő, mert „szomorú, ha egy színészt a politikai hovatartozása miatt szeretnek vagy utasítanak el, a szerepet nem szabad összekeverni a magánemberrel. De mivel ez mégis megtörténik, borotvaélen táncolunk, akárhova tesszük le a voksunkat, a közönség egy része mindenképpen ellenünk fordul.”

Azt is mondta, hogy nem tudja, el lehet-e valamit még érni a tüntetésekkel, de tart attól, hogy már nem. „Nyilván a fásultság és az eltunyultság is szerepet játszik ebben, de azt hiszem, az érdektelenség mélyén az a kérdés munkál, hogy: »és akkor mi van, ha kimegyünk?«”. Mint mondja, „sokat járok majd színházba, de már csak nézőként.”