Akik ezt mondják, azok a maguk végtelen jóhiszeműségében nem értik, hogy Orbán itt nem azokról a rasszokról beszél, amelyek valóban összetevői a magyarságnak, ám majdnem mind fehérek (ez induláskor a turáli, uráni, kelet-balti és iráni rasszokat jelentette), ő a sötét és a fehér bőrű rasszok keveredésének visszautasításáról beszél.

Ezt persze ma ilyen nyíltsággal nem mondhatja ki, ezért a keresztény-muszlim kulturális variációba csomagolja. A hívei azonban teljes mélységében értik, amit mond, és ennek fényében kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy Orbánnak igaza van.

A magyarok igen nagy százaléka mocskos rasszista, aki tényleg nem akar sötétebb bőrűekkel együtt élni. Mint látjuk, ha úgy adódik, le is köpi őket. Az évszázados anticiganizmus, sőt, az antiszemitizmus is ezt bizonyítja. (Jó ideig a zsidókat is a sötétebb bőrűek közé sorolták, s a fehér „faj” védelméről írt, összes szöveg ma is a színesek  közt tartja számon őket, mivel amíg nem asszimilálódtak a mai mértékben, sokan valóban sötétebb hajúak, szemöldökűek, szeműek és bőrűek voltak.)

Egyszóval ha reálisan akarunk látni, akkor tudomásul kell vennünk, hogy Orbán itt egy valós népi óhajra hivatkozik, amelyet azonban természetesen nem lenne szabad kormánypolitikává tennie.

Az aljassága éppen abban áll, hogy miközben ezt mindenféle fedőszöveggel elleplezi, ugyanúgy hirdeti és legitimálja, ahogyan azt fasiszták-nácik szokták tenni.