Biztosan nem lesz egy felemelő érzés, de még nagyobb erővel fogok küzdeni az MSZP sikeres politizálásáért.

Mikor is ül össze az új parlament?

Május 8-ra tervezik.

Van már elképzelése, hogy milyen helyzetben lesz Ön és a pártja a jelentős kormánypárti többséggel szemben?

Már el is képzeltem az első ülésnapot, a nyomasztó többséget, hogy kis túlzással, ameddig a szem ellát, mindenhol a narancsosok bólogatnak majd a vezérüknek.

Ha Orbán Viktorra gondolt, mint vezérre (ki másra) akkor ő a legtöbbször benn sincs az ülésteremben, miért jut eszébe ez a bólogatás?

Mert akár ott van akár nincs, a FIDESZ-KDNP-ben minden lényeges dolog csak is az ő akaratával történhet meg, tehát a jelenléte sem kell ahhoz, hogy a kormánypárti frakció végrehajtsa az utasításait (bólogassanak).

Pontosan mekkora a szocialisták új frakciója?

Először is pontosítok, a szocialisták és a Párbeszéd közös frakciót alkot majd és ehhez csatlakoznak a liberálisok, Bősz Anett személyében. Összesen 20 fős lesz a csapat, amelyből 16-an az MSZP, 3-an a Párbeszéd tagjai, és a már említett liberális képviselőnő.

Nem borzasztó, hogy az MSZP-nek a korábbi 29 illetve 28 fős parlamenti képviseletéből lényegében csak 16-an maradtak?

Feltétlenül az, ezért még hatványozottabb erőbedobással fogok küzdeni, mint eddig. Azonban a munkát mégis egy 20 fős frakcióval folytatjuk, független attól, hogy ha különböző mértékben is, de három párt alkotja majd.

Ez eléggé sovány vigasz.

A magyar emberek egy szélesebb együttműködést vártak az ellenzéktől, mi kicsiben megcsináltuk ezt a szövetséget, de nyitottak vagyunk tágabbra nyitni az ajtót. Például Budapesten négy körzetet az LMP hozzáállása miatt vesztett el az ellenzék, ha ők legalább a fővárosban beálltak volna az MSZP – DK vonalba, nincs kétharmada a FIDESZ-KDNP-nek.

Ön eddig az MSZP elnökségi tagja volt, továbbviszi ezt a funkciót is?

Az MSZP-nek várhatóan június közepén lesz kongresszusa. Ott fog eldőlni, hogy kik veszik át a párt vezetését. Attól teszem függővé a párton belüli tisztségemet egyeztetve a tagsággal, hogy kikkel kellene a továbbiakban együtt dolgoznom. Vannak, akikkel szívesebben, másokkal talán kevésbé, és ebben az esetben a parlamenti munkára összpontosítanék.

Vegyük úgy, hogy, ha újból vállal a párton belül is tisztséget, akkor kevesebb ideje marad az országgyűlési képviselői feladatok ellátására?

Semmiképpen sem fogalmaznék így, vállalt párttisztség mellett sem hanyagolnám el a képviselőséget, a hangsúlyok persze eltolódhatnak, de nem valamelyik feladat javára, hanem az aktuális problémák fontossága szerint.

Egyáltalán érzi a választási eredmények tükrében, hogy valamit elrontott, de nagyon az MSZP?

Ahhoz politikai vakság kellene, hogy ezt ne lássuk be. Először is az MSZP-nek vissza kellene magát navigálnia a kőkemény baloldali politizálásba. Továbbá ténylegesen és nem csak képletesen el kellene jutni a vidék Magyarországára, értem ez alatt a legkisebb falvakat is. A vidéket az egész ellenzék együtt vesztette el, a hatalom által legjobban kiszolgáltatott emberekhez nem juttattuk el az üzenetünket. Listán majdnem 800 ezer ember szavazott ránk, őket mindenféleképpen a továbbiakban is képviselnünk kell.

Ez a szám nagyon messze van egy kormányváltó erőhöz képest.

A számok első ránézésre valóban ezt is sugallhatják, de ha a teljes ellenzéket vesszük, az már több, mint két és fél millió szavazó. Ezért is úgy gondolom, hogy pártok helyett a választópolgárokkal keressük, keresem a szövetséget. Érezze úgy a lakosság legnagyobb része, hogy a hétköznapokon is kint vagyunk a terepen, nem csak a referendumok előtt keressük velük a kapcsolatot. Már a múlt héten az utcán voltunk Csepel körzetében, szabályos kitelepüléssel, a szocialista pártra utaló külsőségekkel. Általában az a benyomásunk volt, hogy a lakosság nagyon örült és egyben nagyon csodálkozott is, hogy egy héttel a választások után már újból kézzelfogható volt a jelenlétünk.

Lehet, hogy meglepő, de az utcán könnyebb helytállni, mint amilyen a parlamenti patkóban lesz.

Persze, számítok is rá, de a hatalom egy kemény Bangónét fog kapni. Nem kell megijedni, tovább kell küzdeni, nem a szocialista pártért, hanem az emberekért. Eddig is keményen dolgoztam az országgyűlésben, az elmúlt négy éves ciklusban kétszer hiányoztam két napot, tehát hozzászoktam már a strapához.

Őszintén! A parlamentben már csak szorgalommal nem lehet sok mindent elérni – talán másképp kell csinálni, talán a bojkott lenne a megoldás?

A bojkott semmiképpen nem megoldás, még akkor sem, ha az egész ellenzék felállna. A mostani hatalmat ez nem érdekelné, végigvinnék akkor is minden akaratukat és még a minimális szembenállás sem lenne meg. Lehet, hogy még inkább vérszemet kapnának, tehát semmiképpen nem szabad kivonulni a parlamentből.

Akkor alapból jól van úgy, ahogy most van?

Kicsit drasztikusan fogalmazok. Lehet, hogy kellett nekünk ez az orrba vágás ahhoz, hogy észrevegyük mi zajlik körülöttünk. Nem csak a parlament üléstermében, hanem a falakon kívül is. Arra is rá kellett ébrednünk, hogy sokkal nagyobb a felelősségünk, mint gondoltuk volna.

Nem túl nagy ár ez ehhez a felismerésért?

De, már korábban el kellett volna jutni idáig. Azonban, ha engem kérdez, akár a cipőm is átkerülhet a kormánypártok padsoraiba, ha úgy érzem, hogy arra lesz szükség.

Odahelyezi az ülés szünetében vagy egyszerűen a vita hevében átdobja?

Képletesen szólva akár az utóbbira is sor kerülhet, ha nincs jobb megoldás.

Kertész Z István