|
|
|
Tweet |
|
|
|
Ha volt, aki komolyan azt hitte, Orbán elunta a miniszterelnökösködést, ezen a júliusi délelőttön ízelítőt kaphatott fékezhetetlen politikai szenvedélyéből. A negyedik ciklusát kezdő kormányfő kihirdette programját, amiből kiderült, nem tréfált a 2030-as célok emlegetésével. Bár az idei tusványosi beszéd sem nélkülözte a nagyotmondást, jól látható, Orbánnak van elgondolása arról, miként növelje európai befolyását.
Ennek hátterében a hazai pályán gránitszilárdan bebiztosított hatalma áll, aminek erejét példázta a Tusványoson vitába bocsátkozó, vagy csak arra sétáló ellenzéki politikusok megszégyenülése. A méretre vágott ellenzéki pártoktól Orbánnak nem kell tartania, akkor sem, amikor versengve bizonygatják, mi mindenben értenek egyet a kormánnyal, és akkor sem, amikor a NER kilencedik évében a népszavazást tartják csodafegyvernek./.../
„Azt is nehéz elhinni, ami megtörtént, nemhogy ami történni fog”, jegyezte meg a szónok, rímelve négy évvel ezelőtti híres-hírhedt szövegére, miszerint a jövő fő ismérve, hogy bármi megtörténhet. Orbán azon van, hogy így is legyen.
A 2030-ra az öt legélhetőbb európai állam közé emelkedő Magyarországról – az ambíció sajátos értelmezési tartományát jelzi, például, hogy e célrendszeren belül Paks 2. hivatott szimbolizálni az energiafüggetlenséget – kiindulva Orbán a Kárpát-medence újjáépítésére készül. Majd pedig még szélesebb értelemben Közép-Európa megerősítésére.
A magyar miniszterelnököt egy percig sem zavarja, hogy Magyarország a szegénységi vagy egészségügyi mutatók tekintetében leszakadt a visegrádi országoktól. Politikai koncepciója révén igyekszik vezető szerepre szert tenni a nálunknál fejlettebb visegrádi partnerek körében. Orbán nem a nyugathoz való felzárkózásban, hanem valamilyen sajátos magyar, kárpát-medencei, közép-európai minőségben gondolkodik, lásd a 2009-es kötcsei beszédet (Megőrizni a lét magyar minőségét).
Ami, persze, a gyakorlatban elsősorban azt jelenti, kivívja a jogot, hogy azt csináljon, amit akar, de mégis hatni tud a nemzeti büszkeségre, ami politikai hajtóerő.
A haladás iránya pedig most Európa, Brüsszel meghódítása. A miniszterelnökök elvesztésével, meggyengülésével küzdő Európai Néppárt nemhogy Orbán megfenyítéséig nem jutott el, de mintha megfordulna a folyamat. A magyar miniszterelnök zsarolja azzal a Néppártot, hogy ha sokat hepciáskodnak holmi demokratikus intézmények sorsa, meg lopások miatt, akkor fogja a Fideszt, és kiviszi a pártcsaládból.
Olyan időkben, amikor néhány voks is sokat számíthat az Európai Parlamentben, egyáltalán nem mindegy, hova ül a tizenvalahány fideszes képviselő./.../
Az aduász a bevándorlás-ellenesség, amit Orbán már kétszer is kipróbált, a 2016-os, bár eredménytelen, de több mint hárommillió támogatót hozó népszavazáson és az április parlamenti voksoláson. A témától Orbán 2019-ben is elsöprő győzelmet vár. A hazai hegemón pártrendszerben nem látszik ok, amiért ez ne következne be./.../
Nem a levegőbe beszélt Orbán, amikor azzal zárta a tusványosi fellépést, hogy most leváltják az 1968-as elitet, és ha az a kérdés, utána ki következik, arra „kellő szerénységgel” annyit felelhet: mi jövünk.
Orbán éppen hogy nem kimenni készül Európából, hanem minél mélyebben beléje fúródni és átformálni.
(forrás: 168ora.hu; kép: index) |
|
|
|