Az Isztambuli Egyezmény a nők elleni és a családon belüli erőszak megfékezését van hivatott elősegíteni. Többek között azzal, hogy azokat, akik hivatali munkájuk folyamán ilyen esetekkel találkoznak, nagyobb felkészültséggel tudjanak eljárni és a megelőzésben is nagyobb, sőt jóval nagyobb tapasztalatot szerezzenek. Ehhez az érintetteknek külön oktatást, tanfolyamot szerveznének, de más módon is jelentősen csökkenthetnék a bekövetkező tragédiák esélyét. A közelmúltban Magyarországon három családirtás is történt, az esetek arra is rávilágítanak, hogy elsősorban a nőknek (férfiak is lehetnek áldozatok) nincs hová menekülniük, nincsenek befogadó menedékházak, amik mégis vannak azok meg túlzsúfoltak, sőt esetleg meglehetősen mesze esnek.

Gyakran olvashatjuk a híradásokban, hogy a családi veszekedés után ugyanabban a lakásban kényszerül élni, az anya és a gyermekek meg a bántalmazó férfi. Márpedig egy életveszélyes fenyegetés után, netán egy súlyos tettlegességet követően kellene egy védett hely a bántalmazottaknak. Ha lennének ilyenek megfelelő mennyiségben és földrajzilag is jól elosztva, valamint azok a köztudatba is beépülnének – lényegesen csökkenhetne a kiszolgáltatottság is.

Ha az Isztambuli Egyezmény javaslata alapján megfelelő képzésben részesülnének az egyes érintett hatóságok emberei, jobban kiszűrhetnék a valóban veszélyes helyzeteket, legalábbis nagyobb esély lenne a tragédiák visszaszorítására.

Most Gulyás Gergely a miniszterelnökséget vezető minisztertől Varga Judit igazságügyi miniszterig vizsgálatokat ígérnek. A jónép lenyugtatására hivatkoznak a szakértők, de főleg a bírók elégtelennek minősített ítélkezési gyakorlatára. Csak azt felejtik el, hogy a kormánypártok rendre leszavazták a parlamentben az Isztambuli Egyezmény rafitikálását, vagyis a hazai jogrendbe állítását. Már pedig anélkül ugyanakkora marad egy következő tragédiának az esélye. Persze az Isztambuli Egyezmény nincs ingyen, kezdetben is 10 milliárd forintot kellene rá szánni. Azonban a „családbarát” kormányunk nem csak a pénzt sajnálja rá, hanem külön előrángatott kifogások miatt sem akarja a Szerződést a hazai jogrendbe állítani miközben azt már 2014-ben aláírta.

Lehet és kell is a bírók, szakértők, a gyermekvédelem és a rendőrség tevékenységét vizsgálni, az biztos, hogy a győri tragédia bekövetkeztében komoly felelősségük van, de a vizsgálatot most oly hangosan követelő minisztereknek még nagyobb a felelőssége, mivel pártjaik állandóan leszavazták azokat a jogszabályokat, amelyekkel lényegesen csökkenteni lehetne a győri tragédiákhoz hasonló eseteket.

Kertész Z István