Felvetődik a kérdés, hogy "egy Szlovákiában nevelt, osztrák vágóhídon levágott, de Magyarországon kiszerelt/forgalmazott sertéskarajra milyen zászlót kell kitűzni?"

A NÉBIH válasza szerint "a tartás helye és a vágás helye dönti el a zászló kérdését, ha ez a kettő megegyezik, akkor egyértelmű származási helyként ezt az országot kell megjelölni. Ha azonban más országban vágták le, mint ahol tartották, akkor mindkét zászlót ki kell rakni." Tehát magyart nem, de a szlovák és az osztrák zászlót ki kell tűzni, így lesznek "kettős állampolgárságú" húsok is.

Most tekintsünk el attól, hogy valakinek kiszászló-gyártó-üzeme van, engem más aggaszt. A magyar mentalitáshoz hozzá tartozik a spórolás. Az üzlet által megrendelt zászlóból kell hazavinni a dolgozók gyerekeinek, mert csak és egyébként is, ki veszi észre, ha egy hétig ugyanazt a zászlót tűzik bele a napi friss húsáruba? Ha fából lesz a zászló nyele, az kitűnő fertő-hordozó, ha fémből, akkor esetleges letörlés után csak a lobogórészen virgonckodnak majd a penészgombák, a baktériumok és egyéb földi organizmusok.

Az meg 1000 százalék, hogy senki nem fogja beletűzni a magyar zászlót a Piréziából behozott, zugvágásból származó húsba, mert mi nem vagyunk olyanok...

Elhiszem, hogy jó szándék vezérelte a naív döntéshozót, de ez bűzleni fog, szó szerint.

(via – Tánczos Mihály)