Sajnálatosnak tartom, hogy lógott az általános iskolából, s a kimaradt anyagot azóta sem pótolta. Nem tanulta meg, mi az a metonímia, a névcsere. Máskülönben ismerné a rész-egész viszony felcserélésének (szünekdokhé) törvényszerűségeit. Amikor azt mondom, hogy Varsó elesett, akkor nem egyszerűen a fővárosra, hanem tágabban, egész Lengyelországra gondolok.

Vagy amikor azt mondom, hogy Felcsút nyert kettő-egyre, akkor nem az egész Felcsút településre, s annak minden lakójára, valamint az ott állomásozó nyaralóvendégekre gondolok, hanem szűkebben, kizárólag csak a felcsúti focistákra. Vagyis amikor a jelentés címében Magyarország szerepel, akkor a jelentés készítője nem Józsi bácsira, Mari nénire, avagy a ma született Petikére gondolt, hanem a Magyarországot vezető, éppen regnáló politikai hatalomra.

Hogy miért?

Azért, mert a csatlakozási szerződésben nem egy megnevezett (mondjuk az épp akkori) kormány szerepel, hanem Magyarország (egészen pontosan az akkori Magyar Köztársaság). Az EU-nak nem az Orbán-kormány a tagja, hanem Magyarország. Magyarország a nemzetközi jogi szereplő, Magyarország a szerződés jogi alanya, ám – és ez a lényeg – a szerződés betartásáért vagy be nem tartásáért mindig az adott kormány, az adott politikai hatalom (ki más?) viseli a felelősséget. Következésképpen a felelősséget mindig az adott kormányon kell és lehet számon kérni, nem Józsi bácsin vagy Petikén.

Ha azt mondom, hogy Orbán egy hazug alak, akkor ezen nem az összes magyarországi Orbán vezeték- és keresztnevet hordozó embert értem, hanem csak egyet. Pedig sokan viselik ugyanezt a nevet, elől vagy hátul, rajta kívül. Mégis az utca embere, mondjuk ezerből ezer, pontosan tudni fogja, kit illettem a fenti jelzővel.

Ha Orbán Viktor mégsem fogná fel, felhatalmazom azokat, akik a környezetébe képesek férkőzni, hogy mondják meg neki: kizárólag rá értettem.