Egészen pontosan arról a különös felhívásról volt szó, amelynek legtöbbet idézett része így hangzik: „Gyere és mutasd meg, hogy Jézust követni férfias és kemény feladat! Keresünk edzett, erős jellemű srácokat, akik nem félnek Jézus menyasszonya lenni.”

Most került elém Szily írása, amelyben a szerző a „Jézus menyasszonya” szimbolikára utalva elmondja, hogy a biblikus hagyományban ez a szimbólum gyakran van jelen (mind az Ó-, mind az Újtestamentumban), s kár pikáns elemeket tulajdonítani e szövegnek. A két műsorvezető Szilyvel egyetértve hangoztatta, hogy Szily egyházi iskolába járt, tehát ő már csak tudja.

Rosszul.

Mindenekelőtt nem menyasszony-szimbolikáról van szó, hanem jegyes-szimbolikáról: az Örökkévaló és Izrael, illetve Krisztus és az egyház jegyesi összetartozásának szimbolikájáról, hogy aztán ugyanez a jegyes-szimbolika köszönjön vissza a középkori keresztény misztikusok tanításában.

Egyrészt tehát – finoman fogalmazva – pontosabb és szerencsésebb lett volna, ha a Felház férfias és kemény srácok után kutatva nem Jézus menyasszonyának (menyasszonyainak) hívja el őket, hanem Jézus jegyesének (jegyeseinek). Másrészt a jegyesség nem személyre vonatkozik, hanem egy-egy közösségre, Izrael népére, illetve Krisztus egyházára.

Harmadrészt meg azért, mert a férfiak fenti elhívása totálisan ellentmond a kereszténység szellemiségének.

Ugyanis – legalábbis úgy tűnik –, Szily és a két műsorvezető nem ismeri Pál apostolnak a Galatákhoz írott levelét, amelyben ez olvasható: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (3,28)

Vagyis a hitben nincs különbség férfi és nő között, minthogy Krisztusban eggyé lettek. Edzett, erős jellemű srácok és edzett, erős jellemű nők. És eggyé lettek a puhány férfiak és a puhány nők is, minthogy akadnak ilyenek is, ám a Krisztusban való hitben – keresztény felfogás szerint – ennek sincs semmi jelentősége.