Orbán válasza: „Azt mondaná: gratulálok, barátom. Azt hiszem, ez lenne, mert az alap ugyanaz: én egy szabadságharcos vagyok. Mélyen hiszek a szabadságban."

Az első mondatot elhiszem. Igen gratulálna.

Csakhogy: Orbán sem akkor, sem most nem híve a szabadságnak, ez számára akkor is, most is ESZKÖZ a hatalom birtoklására. Csak a nyelv változott, a sértett, akarnok Orbán nem. Aki így váltogatja a "nézeteit", mint Orbán, annak nincsenek alapértékei, hiszen a legfontosabbat, a szabadságot is eszközént használja egész pályáján.

A fiatal Orbán ügyesen volt más, mint a mai Orbán, akkor liberális nyelven volt "szabadságharcos", ma pedig keresztény-nacionalista nyelven. Orbán ugyanis mindig szerepet játszik, a nyelv, az értékek, számára ESZKÖZÖK a hatalom, méghozzá a diktatórikus hatalom megszerzése majd megtartása érdekében. Minden ennek van alárendelve, és még mindig nagyon sokan hisznek is ebben a szerepjátékban.

A probléma nem csak az, hogy valójában éppen nem a szabadság, hanem ellentettje, az önkényuralom érdekli Orbánt, hanem az is, hogy ez a SZABADSÁGHARCOS SÁMÁN póz ennyi évtized után is hatni tud.

Ezért is kell váltanunk, hogy ettől a látszatvilágtól a valódi értékek felé, a maffiaállam „szabadságától" a demokrácia valódi szabadságának világához jussunk el végre.