Egyrészt szégyellem magam.
Másrészt meglepett, hogy Rocky Balboa a miniszterelnök kedvenc filozófusa. Eddig azt hittem, hogy leginkább Heidegger Fekete füzetek c. naplóját olvasgatja.
Harmadrészt, csak azért, hogy a különbséget érzékeltessem, eszembe jut a híres történet, amikor az 1968-as párizsi diáklázadáskor Michel Debré az Élysée-palotában azzal fordult De Gaulle-hoz, hogy a diákok vezetőit és a beszédeivel és írásaival lázító Jean-Paul Sartre-ot le kell tartóztatni. De Gaulle kinézett az ablakon, s az alábbiakat mormolta maga elé: az ember nem tartóztatja le Voltaire-t.
Negyedrészt pedig azt gondolom Orbánról, valamint beszédíróiról és közvetlen környezetéről, hogy mind sötét tahó. Ugyanis, ha mondjuk az én számból az hangzik el, hogy “Álmomban két macska voltam és játszottam egymással”, akkor azt hiába mondtam én, valójában a mondás Karinthy Frigyesé.
Mert a helyzet az, hogy amikor Orbán Rocky Balboát idézte, aki szerint „mindig a végén van vége”, valójában nem Rocky Balboát idézte, hanem Yogi Berrát, egy híres amerikai baseballjátékost, akinek a vicces mondásait rengetegszer citálják, s akinek az egyik leghíresebb frázisa amerikai közhely. Így hangzik: “It ain’t over till it’s over.” (Mindig a végén van vége.)
