Az 1930. június 27-én született, Kazinczy-díjas műsorvezető nemcsak bemondóként, hanem tanárként és mentorként is maradandót alkotott, generációk szakmai fejlődését segítve.

Erőss Anna pályafutása során a Magyar Rádió mindhárom csatornáján – a Kossuthon, a Petőfin és a Bartókon – dolgozott, és hangja hosszú időn át kísérte a hallgatókat. A hírolvasás mellett számos műsort vezetett, valamint színházi közvetítések narrátoraként is gyakran hallhatták a rádióhallgatók. Nem csak a mikrofon mögött volt meghatározó személyiség: sok fiatal pályakezdőt segített, többek között Kertész Zsuzsa és Acél Anna szakmai útját is támogatta.

Egy korábbi interjúban arról beszélt, hogy a rádiózás folyamatosan változik, és a bemondók szerepe is átalakul, ugyanakkor mindig marad számukra is fontos feladat. Különösen közel állt hozzá a komolyzene, amelynek közvetítésében örömmel vett részt – írja a Bors.

Munkáját több rangos elismeréssel jutalmazták. 1970-ben kollégáival, Dömök Gábor és Egressy István nívódíjat kaptak a hírszolgálat fejlesztésében végzett tevékenységükért. 1973-ban Kazinczy-díjjal tüntették ki, amelyet Péchy Blanka jelenlétében vehetett át.

A rádión belül vezetői feladatokat is ellátott: osztályvezető-helyettesként és szakszervezeti titkárként dolgozott, munkája során pedig számos terület – így a műsoradás, az információszolgáltatás, a dokumentáció, a könyvtár, a sajtóarchívum és a szalagtár – működését hangolta össze. Több mint száz munkatárs tevékenységét segítette és koordinálta.

Erőss Anna a Magyar Rádió meghatározó hangjaként évtizedeken át volt jelen a hazai éterben. Életműve a magyar rádiózás egyik fontos korszakát idézi, amelyben a hang és a megszólalás minősége meghatározó szerepet játszott.

Halálával egy olyan szakembert veszített a szakma, aki nem csak jelen volt, hanem formálta is a hazai rádiózás arculatát.