Hivatásos testnevelő volt, hétdanos karatemester, a Magyar Kyokushin Karate Szervezet elnöke, a nemzetközi karateszervezet övvizsgabizottságának tagja. Kiképzőtisztként sorkatonák ezreit oktatta a közelharc alapjaira, mélységi felderítők százait képezte ki.

Az ezredes 1947. január 2-án született, és már gyerekként is a Testnevelési Főiskolára készült, olimpiai bajnok súlylökő szeretett volna lenni. Viszont elsőre nem vették fel, ezért az Északi Járműjavítóban helyezkedett el technikusként. Tizenegy hónap katonai szolgálatot vállalt az egri felderítő zászlóaljnál, majd másodjára már felvették a TF-re. Ekkor már az atlétikában tervezte folytatni az MTI összefoglalója szerint.

A főiskolán Galla Ferencnél tanult, egy 1972-es karatebemutató pedig végül meghatározóvá vált számára. A főiskola után előbb a váci, majd a szolnoki felderítő zászlóaljnál volt, felderítő katonák ezreit tanította az önvédelemre. A hazai kyokushin karate egyik alapítójaként vált ismertté. Nemzetközi karateversenyeken is indult, 1977-ben pedig megalapította a Szolnoki LTE-t. A haderőben meghatározó szerepet vállalt a közelharc-kiképzésben, sokáig pedig ő volt a Magyar Kyokushin Karate Szervezet elnöke, a Magyar Karate Szakszövetség alelnöke, illetve a Magyar Fullcontact Karate Szervezet elnöke. Többször is szerepelt a nyolcvanas évek végi katonai tévésorozat, az Angyalbőrben részeiben.

Egy közeli barátja az alábbi posztban írta: „Elmesélték, hogyan halt meg Furkó Kálmán. Az derült ki, hogy nagy valószínűséggel orvosi mulasztások, mentősök érzéketlensége és nagy fokú lelkiismeretlenség járult hozzá, hogy későn jutott jó kezekbe. Ilyen ma az egészségügy vidéken, kiemelten a szolnoki. Ugyanazt kívánom nekik, amit Kálmán átélt halála előtt. Remélem megbüntetik őket.”