1. A civil társadalom. Kétpártrendszerben nincs olyan, hogy valaki civil vagy független. Van a kormánypárti és van az ellenzéki párti. Aki nem tartozik az adott tömbhöz, az a köztudatban a másikhoz tartozik. Lehet majd persze tagadni a dolgot, de igazából felesleges. Ezek a táborok feltétlen lojalitást követelnek majd meg a támogatásért cserében és a hívek még annyira sem lesznek függetlenek, mint ma.

2. A harmadik utas politizálás. Nem lesz arra sem tér, sem pénz, sem média, sem semmi, hogy valaki azt tudja mondani, hogy ő most előáll, mert van egy ötlete. Mindenki neki fog esni, hogy megosztja a táborát és veszélyezteti a győzelmét és ahogy ebben a 4 évben, a következő 4 évben sem épül majd fel senki. A mostanra megőszült fiatal demokraták utáni politikai nemzedék lekerült a tábláról, mi jöttünk volna utánuk, de ennek már a keretei sem lesznek meg.

3. A politika eddig sem túl magas szintű szakmaisága. A kétpártrendszerben nincs szakpolitika, az egyetlen publikus mondandó a másik oldal szapulása és démonizálása tud lenni. Minden más a haveri körök tanácsadó intézeteibe fog szorulni. A tényleg fontos kérdések és egyértelműen felkínált megoldások helyett biankócsekkek, a mondanivalóval, programmal, megoldással rendelkező karakterek helyett influenszerek töltik majd ki a közéletet, amiben megszűntek az ideológiák és a heterogén jövőképek.

4. A politikai ingyenmunka. Eddig rengeteg párt indult el és kezdett működni úgy, hogy voltunk aktivisták, akik úgy mentünk oda, hogy mi szeretnénk egy nap képviselőkké válni és ezért hitelben dolgoztunk. Ez a 2018-as ellenzékváltás óta van és a 2026-os korszakkal biztosan lezárul. Innentől kezdve megint ki fog alakulni az a világ, hogy a politikával való foglalkozás az bizony fizetett munkaviszony lesz a pult mögött álló vagy szórólapokat dobálgató önkéntesség felett, ugyanis nem lesznek a pártok abban a helyzetben, hogy a mandátum reményét előlegként odategyék egy leendő jelölt elé.

5. A kisemberek politikai súlya. Innentől kezdve parancsuralmi berendezkedés lesz az országban. Szűk és zárt csoportok mondják majd meg, mi lesz és azoknak, akik nincsenek kellően magasan a rendszerben két választása marad: Elfogadják azt, amit a kormánypárt vezetője mond vagy ha ez nem tetszik, akkor elfogadják azt, amit az ellenzéki párt vezetője mond. Egy pont felett senkit nem fog érdekelni, hogy mit mond valaki egy pont alatt.

Mondanám, hogy gratulálok mindazoknak, akik ezt összehozták, de ehhez nincs mit gratulálni. Ide vezetett 4 év apátiája, értelmiségi prostituálódása, társadalmi passzivitása, emberi megalkuvása és közéleti semmittevése. Felelős: Az, aki pozícióban volt és nem dolgozott, de még azoknak a munkáját is szétcseszte, aki igen. Van, aki szerint mindez helyes, szükséges és a demokrácia kamaszkorát jelenti, szerintem egyenes utat az arisztokratikus köztársaságba, aztán a feudalizmusba.

Ugyanitt mondom: Egy percig ne gondolja azt senki, hogy egy ilyen rendszerben akármelyik milliárdos majd adózni fog, bármilyen elszámoltatás is lesz vagy akármelyik önkormányzat, polgármester, egyház, alapítvány vagy hasonló kívül maradhat a hatalmi tömbökön. Semmilyen társadalmi presszió nem lesz a rezsimen, hogy ez így legyen és semmilyen érdeke nem lesz a hatalomnak, hogy bárkit engedjen a potenciális riválisává válni.

Őszintén kíváncsi leszek, hogy amikor majd április 12 után is ki kell menni, kik és hányan lesznek ott és hányan kötik meg inkább az új nemzedék kádári alkuját.