Az 1. kérdés nem kérdés. Az alábbiakat mondta: „És ha egyszer arról beszélünk, hogy milyen céllal hozták létre a Kohéziós Alapokat, a strukturális alapokat, akkor el kell mondanunk, hogy ezeknek az a célja, hogy az Európai Unión belül a konvergenciát erősítsék. És ha megnézzük Magyarország gazdasági növekedési rátáját, akkor látjuk, hogy Magyarország ezeket a pénzeket tényleg úgy használja fel, hogy az emberek jólétének javára váljon, és Németország örömmel vesz itt részt munkahelyek megteremtésében.”

De a 2. kérdés sem kérdés. Mert ugyan jó és hízelgő ingyenreklámmal kedveskedett Merkel Orbánnak, de számára itt nem a feketeseggű Magyarország a lényeges, mit érdekli ez őt (eddig sem nagyon), sokkal inkább az érdekli, hogy Brandenburg és Szászország tartományokban szeptember 1-jén, azaz alig két hét múlva, Türingiában pedig négy héttel később tartományi választások lesznek. Ha az SPD vereséget szenved Brandenburgban, a CDU pedig Szászországban (az előrejelzések szerint a volt NDK-ban az AfD és a CDU, no meg a Zöldek között öldöklően nagy küzdelem várható), az a berlini nagykoalícióra hatalmas csapást jelenthet majd.

Vagyis Merkel nem Magyarországnak szólt, hanem hazabeszélt: saját választóinak hazudott egy herciget, amikor nem bontotta ki az igazság minden részletét, s nem azt mondta, hogy kedves német polgártársaim, a ti hangyaszorgalmú munkátokkal megtermelt adóitokat ne idehaza, hanem a periférián lesztek szívesek keresgélni, miután virágzó kancellárságunk idején, nagyvonalúan és békésen szemet hunyva a dolgok felett, közönséges kelet-európai maffiózóknak tömtük tele a zsebeit ezekkel a pénzekkel, amelyek aztán jelentősen túlárazott, hatalmas és felesleges beruházásokban landoltak, fűtött gyepszőnyegű stadionokban, kisvasutakban, pályázatok nélküli beruházásokban, maffia-kohéziós alapokban.

Szóval nem ezt mondta, hanem az Orbán-rezsimet a volt NDK területén választási eszközként instrumentalizálva azt mondta, hogy nyugi-nyugi, drága német testvéreim, a kohéziós pénzek remek, egyenest a lehető legpompásabb helyre kerültek, ahol aztán mi is, a német gazdaság legnagyobb dicsőségére, altruista és adakozó kedvünktől vezérelve folyamatosan munkahelyeket teremtünk a helyi erőknek, ámde mindezt a tüchtig német nagyipar szolgálatára és örök prosperálására, ámen!