Március 13-án tartják a Most vagy soha! díszbemutatóját, ennek kapcsán adott interjút azNlc.hu-nak Rákay Philip producer, aki leszögezte, a hatmilliárd forintból készült filmben nincs aktuálpolitikai mondat, és a 12 pontból nem húzta ki a sajtószabadságról szóló részt sem.

Elismerte, hogy zavarja, ha az új mozit kurzusfilmként emlegetik és a Kincsemet hozta fel példaként: „Eleinte azt is kurzusfilmezték, mert a Vajna-éra legdrágább filmje volt, pedig Herendi Gábornak annyi köze van ehhez a kurzushoz, mint nekem a harangöntéshez. Nálunk mindenkire rámondanak mindent, de miután több mint 450 ezren nézték meg a Kincsemet moziban, hirtelen mindenki elhallgatott.” Rákay azt reméli, hogy „a Most vagy soha! olyan film lesz, amit majd húsz, harminc vagy negyven év múlva is lead majd a tévé a nemzeti ünnepen, és bármikor megnézhető lesz az akkor éppen aktuális streamingszolgáltatónál.”

Arra a kérdésre, hogy tud-e mondani három olyan filmet a Vajna-korszakból, amely nézőként elnyerte a tetszését, Rákay úgy válaszolt: „Nehezet kérsz. Megmondom őszintén, a magyar filmesek jelentős részének motivációit nem értem. Bizonyára az én hibám, de nehezen viselem, amikor a filmkészítés a rendező vagy a forgatókönyvíró számára pusztán egy öngyógyító, pszichológiai csoportterápia, többnyire állami pénzen előadva. A bántóan öncélú, üres művészkedések egy centivel sem viszik előbbre a világot.”

Megőrül „a magyar alkotásoktól, amelyekben öncélú, szocióba oltott nyomorpornóként azt kell néznem, hogy a magyar nép alávaló alkoholistákból és kiröhögni való vidéki bunkókból álló banda”, és mint mondta, az ilyen filmektől eret vág, és ha rajta múlna, egy forintot sem költene rájuk.

„Megkockáztatom, hogy az elmúlt harmincnégy évben a magyar mozifilmek 70 százalékát csöndesen a kukába lehetne dobni, észre sem venné senki” – tette hozzá.

Mint fogalmazott, elég volt már abból, hogy „a filmszakma állandóan görbe tükröt akar tartani a magyarok elé”.

Rákay Philip azt is elmondta: „Ha választhatnék, egész hátralévő életemben – reggeltől estig – filmeken gondolkodnék, kutatnám az ezzel kapcsolatos történeteket, és aztán meg is valósítanám őket” – mondta. Hogy miért nem teszi mégis ezt? Mert úgy gondolja, hogy „a közélet ütközeteiben” még szükség van rá.