A miniszter bejelentette, hogy ezzel egy időben a Terror Háza Múzeum ideiglenesen bezár. Tarr Zoltán azt írta, átvilágítják a múzeumot. A Terror Háza Múzeum még idén újra látogatható lesz, amint kialakulnak a végleges szakmai, gazdasági és működtetési keretek, írta.

Schmidt Mária augusztus végén filozofikus hangulatú posztban köszönt el a terror házás kekvájától, amikor megjelent a Magyar Közlönyben, hogy augusztus 31-ével a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. cége, a Kulturális Vagyonkezelő Kft. veszi át a Batthyány Lajos Alapítvány és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány közfeladatait.

Utóbbi a Schmidt Máriához köthető kekva volt, amely a Terror Háza Múzeumot működtette, Schmidt pedig nem is hagyta szó nélkül, hogy a múzeum 24 éves történetének egy számára nyilván kedves szakasza lezárult, és filozofikus posztban, Bonanza Banzait idézve állított emléket ennek – írja a Telex.

Ungváry Krisztián történész az alábbiakkal kommentálta a történteket:

„Nehéz szavakba önteni, hogy most mit is érezhet a történész-szakma. Még nehezebb megfogalmazni, hogy mit éreznek azok, akiket ez az ember 16 éven át minden területen megsemmisíteni igyekezett. Tudományosan is igyekezett volna, ha a tudomány képviselője lett volna, de ehhez tudományos művek is kellenének... A dolog személyes része azonban érdektelen. Sokkal fontosabb az, ami a történettudományra tartozik. Az pedig a diskurzus, az értelmezés és újraértelmezés, a párbeszéd és a vita. Ezek azok a dolgok, amelyektől a Terror Háza hűen nevéhez mindmáig mereven elzárkózott. Nem meglepő, hiszen kutatási igazgatója is egy olyan volt újfasiszta skinhead volt, aki mindmáig képtelen volt reflektálni egykori önmagára, helyette viszont náci és kommunista közszereplőkért (Carl Schmitt és Antonio Gramsci) rajongott publicisztikáiban. Mégegyszer: a Terror Házában tette ezt. Csak remélni tudom, hogy Schmidt Mária és közeli munkatársai arra használják fel most keletkező szabad idejüket, hogy utakat keresnek a tudományhoz és ami ezzel furcsa módon itt most szorosan összekapcsolódik, a tisztességhez is. Vállalják a vitát és adott esetben nézeteik revideálását. Tudom, naivnak tűnik amit írtam. Azonban egyszer a végső bíró előtt mindenkinek el kell majd számolnia. Legkésőbb ott fog kiderülni, hogy képes volt-e valaki a megbánásra és megújulásra vagy sem. Ott majd a magánügye lesz ez a kérdés. Sok szerencsét hozzá.”