Szánalmas volt, ahogy rikácsolt, mint valami önérzete romjait sepregető megszégyenült bűvész, akinek az ósdi trükkjeit már ismerik és kiröhögik az emberek.  

Ne értsetek félre: ebben a szánalomban semmilyen rokonszenv nem volt. Szánalom: mint amit akkor érzel, amikor látod, hogy az egykor büszke nagypapa még ott akar lenni a disznóvágáson, de már nem tudja visszatartani és berosál a gatyájába a rokonok előtt.

Mert bár valószínűleg mindig is tele volt cinikus hataloméhséggel, kár tagadni, hogy volt idő, amikor még volt benne némi nagyság. Mégiscsak ez az ember volt az, aki először kimondta 56 óta nagy nyilvánosság előtt, hogy ruszkik haza, és továrisi konyec.

Hát ez már nyomokban sincs meg benne.  

És most, lám, ezt az egykori szépreményű fiatalembert nem csak a brezsnyevi pocakja és külleme, de az egész értékrendje és jelleme is azoknak a vén szovjet trottyoknak a szintjére süllyesztette, akik ellen egykor utcára vonult. Ugyanúgy a ruszkik zsebében van, mint az MSZMP KB, ugyanúgy idegen ügynöknek bélyegzi az ellenzékét és ugyanúgy fekete kabátosokat küld rájuk, mint ahogy vele tették anno.

Pont úgy pózol és dülleszt, mint annak idején Csau, aki a Kárpátok Géniuszának és a világpolitika sztárjának képzelte magát, az ellenzékét pedig maroknyi imperialista összeesküvőnek titulálta még akkor is, amikor már tömegek fütyülték ki a hadoválását.

Szánalmas ez.

Lehet persze ezt még itt húzni, halasztani. Lélegeztetőgépre tenni. Maroknyi gyógyszerrel szinten tartani. Fekete kabátosokkal kiverni a fogát annak, akik kiröhögi. Felvonultatni az összes bérrettegő ripacsot és pénzért haknizó celebet.

De szerintem még a hívek között is sokakban ott bujkált az érzés, akik ezt a tegnapi dicstelen performance-t látták: hogy vége van. Itt valami elszakadt.

(Drogriporter)