Budapesten a Külső-Bécsi úton már 1933-ban megindult a kötöttpályás közlekedés, a főváros első trolibuszjárata. Bár a projekt sikeresnek bizonyult mégsem épültek újabb trolibuszvonalak. Dr. Bodrogi Bence Péter „Magyarországi trolibusztörténet” című könyvében részletesen felsorolja ennek a vonalnak is a múltját.

A forgalom három – sárgára festett járművel indult meg, és az autóbuszüzem 7-es számjelzését kapta meg. Még a téli időjárás sem okozott különösebb problémákat és az utazóközönség is rögtön megkedvelte ezt a járatot. Már az 1920-as évektől felvetődött – az akkor még meglehetősen külvárosi képet mutató Külső - Bécsi úton a kötöttpályás közlekedés kiépítése. Ezért vált célszerűnek, hogy az egyébként kísérletinek szánt trolibuszt a Vörösvári út sarkától folytatólagosan építsék ki. Addig – akár csak napjainkban a Bécsi út belső szakaszán és a Vörösvári úton is közlekedett villamos. (A teljesség kedvéért az előbbi kb. 30 évig szünetelt.) A II. világháború idején, 1944-ben megrongálódott a troli felsővezetéke, amit már nem állították helyre, de a három itteni járművet később meggypirosra átfestve részlegesen üzembe állították a pesti oldalon 1949-ben megnyílt 70-es járaton.

Most a Tarlós István vezette fővárosi önkormányzat – több más közlekedési projekt mellett az itteni kötöttpályás fejlesztéstől is visszalépet. Így nem épül meg az 1-es villamos és a budai fonódó hálózat közös meghosszabbítása az esztergomi vonat Aranyvölgy nevű állomásáig. A körülbelül három kilométer hosszú kétvágányú szakasznak lennének előnyös és kevésbé kedvező hatásai is.

Bár egyelőre bizonytalanul hosszú időre le kell mondanunk arról, hogy ezen a szakaszon is villamossal utazhassunk, nem árt tudni néhány részletet.

A szóban forgó pályaszakaszra az 1-es és a budai fonódó villamosvonalakról is rámehetnének a szerelvények. Az alaptervek úgy számoltak, hogy a két irányból felváltva ment volna egy-egy villamos. Átlagosan viszonylatonként 10-10 percenként jártak volna a szerelvények, így közös menetsűrűségük 5 perces lett volna. A megállóhelyi kiosztás hasonlított volna a jelenlegi autóbuszokéhoz, így a körzet ellátottsága nagyságrenddel javult volna. A budai fonódó villamosok közül talán a 19-esnek lett volna a legnagyobb esélye, hogy a kiépült új szakaszon folytassa az útját, mivel a 17-esnek és a 41-esnek így is hosszú az útvonala.

A Bécsi úton most a három fonódó villamosnak a közös végállomása meglehetősen túlzsúfolt, sokszor van fennakadás, ha csak kettőnek maradna ott a végpontja akkor kicsit könnyebben válthatnának irányt a szerelvények. Az 1-es vonaláról sem menne minden szerelvény ki az Aranyvölgyig, valószínűleg csak minden második-harmadik, a többi 1A jelzéssel csak a jelenlegi végállomásig járna, a másik oldalon a Kelenföldi pályaudvarig amúgy is meghosszabbítandó szakaszról.

A város határában lévő aranyvölgyi helyszínen bőven lenne terület egy többvágányos, a szerelvények félreállását is lehetővé tévő fejvégállomás kialakítására. Szintén kiépülne egy hatalmas autóbusz-végállomás is, a 10-es főúton Budapestre érkező járatok csak idáig jönnének be. Azonban ez egy nagyon elhibázott megoldás lenne, mert egy újabb átszállási kényszert szülne, nem beszélve a jeggyel utazókra terhelődő jelentős többletköltségről. Átlagosan, irányonként 250 – 350 forinttal kerülne többe egy-egy utazás, ha ahhoz, hogy Óbuda belső részét vagy a 3-as metrót valaki elérje, az autóbuszokról át kellene szállni a villamosokra.

Továbbá az átszállással - főleg hétvégi napokon - jelentős idő vesztessége is keletkezne minden utasnak, hiszen – például a metróhoz – csak 15 – 20 percenként ment volna egy-egy villamos. Viszont az is tény, hogy az Aranyvölgynél hatalmas autóparkolónak is lenne helye, így nem csak a buszokkal, vonatokkal érkezők szállnának át a villamosokra ezzel tehermentesítve a főváros belsejének gépjárműterheltségét. Még ezzel együtt is úgy számoltak a közlekedés- és várostervezők, hogy nem lenne elég utasa a villamosoknak, legfeljebb akkor lehetne rentábilis ez a fejlesztés, ha a most még üresen álló telkekre, pont a villamosjáratok megindulásával újabb lakóparkok létesítésére vállalkoznának beruházók.

Jelenleg azonban úgy látszik, hogy még jó ideig ugyanaz a „város”-kép fogadja majd az arra közlekedőket, mint eddig.

Kertész Z István