Köves Slomó rádöbbent arra, hogy amikor beszállván a belváros-lipótvárosi választási küzdelmekbe, s egy szórólapon expressis verbis kiállván Hollik István mellett, Hollik Istvánt támogatva, s a szórólap terjesztésével Hollik támogatására szólítván fel a szavazókat, mindez a kampányba való beszállásként értelmezendő (naná, majd a 424-es gőzmozdony acéltollantyújának mechanikai vizsgálataként, netán a Tiszta ész kritikájának hermeneutikai elemzéseként), s ezért most elnézést kér. 

 

A reflexek kissé spétesen működnek, de ennél viccesebb, hogy arra is rádöbbent, miszerint Hollikkal mindössze „egyszer-kétszer” találkozott, így arról is csak utólag értesült, hogy támogatottja és lieblingje szerint Horthy államférfi volt, ugyanis Köves szerint nem volt államférfi, s erről beszélni kíván Hollik Istvánnal.

 

Az a helyzet, hogy először is keressen fel egy reflexkalapáccsal dolgozó szakembert, ha már… 

 

Aztán tegyen egy ígéretet, hogy a jövőben csak azok mellett fog kampányolni, szórólappal, utcai kidobolással, házról házra járó agitációval, füstjelekkel és titkos delfinhangokkal, akikről tudja is, hogy kik ők, mik ők, ha már…

 

Aztán ne Hollikkal beszélje meg azt, hogy Horthy államférfi volt-e, hanem Hollik főnökével, Orbán Viktorral, aki mostanában ezt elsőként mondta ki, továbbá beszélgessen el azokkal a közszolgálati bértörténészekkel, Schmidt Máriától Szakály Sándorig, akik a Horthy-apológia nagyüzemi futószalag-előállítói, beszéljen azokkal a közjogi méltóságokkal – így az Országgyűlés alelnökével, Lezsák Sándorral –, akik vígan harsogják ugyanezt, ha már…

 

És végül árulja el, ki telefonált rá fentről, arra kérvén vagy utasítván őt, hogy fejezze be a Hollik István melletti kampányolást, mert a Hollik melletti nyílt, elkötelezett és a belváros-lipótvárosi zsidóság érdekeit harsogó kiállásával Hollik biztos vereségre van ítélve. Ha már…