Először is: bíróság elé kell kivétel nélkül állítani mindenkit, aki az ukrán pénzszállító elleni állami terrorcselekményben részt vett, utasítást adott rá vagy tudomása volt róla, de nem tett meg mindent a megakadályozásáért és nem tájékoztatta a nyilvánosságot a készülő terrorcselekményről.

Feltétlenül, de nem kizárólagosan ide tartozik a terrorcselekményt közvetlenül elkövető TEK főigazgatója, Hajdu János, valamint az ügyet végrehajtó teljes parancsnoki lánc.

Hasonlóképpen terrorizmus vádjával bíróság előtt a helye Lázár Jánosnak, aki beismerő vallomást tett a nyilvánosság előtt, amikor úgy nyilatkozott, hogy „Nem véletlenül csináltuk, amit csináltunk, a pénzt vissza nem adjuk nekik”, illetve „A pénz egyelőre itt marad, várjuk, hogy az olajvezeték mikor nyílik meg, és várjuk az ukrán újabb pénzszállítmányokat Magyarországon keresztül”.

Ezzel a Btk. 314. § (1) bekezdés a) pontja szerinti terrorizmus tényállást kimerítő módon elismerte, amelynek defíniciója: „állami szervet, más államot vagy nemzetközi szervezetet arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön". Súlyosbította a helyzetet azzal, hogy a Btk. 314. § 2) bekezdés a) pontja szerinti jelentős anyagi javakat kerített hatalmába, és azok sértetlenül hagyását vagy visszaadását állami szervhez vagy nemzetközi szervezethez intézett követelés teljesítésétől tette függővé.

Mivel a Btk. 315. § (1) szerint „Aki a 314. § (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott bűntett elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, a közös elkövetésben megállapodik, vagy az elkövetés elősegítése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.", a bíróságnak vizsgálnia szükséges, hogy mely további személyek meríthették ki az elkövetés elősegítése tényállását. Ismét csak nem kizárólagosan, de elkerülhetetlenül felmerül Pintér Sándor belügyminiszter büntetőjogi felelőssége, akinek alárendeltségében a terrorcselekményt végrehajtó TEK működik, és valószínűsíthetően vagy maga adott utasítást a cselekmény elkövetésére, vagy legalábbis annak elkövetéséhez könnyítő feltételeket biztosított.

Hasonlóképpen Orbán Viktor volt miniszterelnök és Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter felelőssége is vizsgálandó, szinte teljes bizonyossággal kizárható, hogy ilyen súlyú állami terrorcselekmény az ő utasításuk, jóváhagyásuk, tudomásuk nélkül megvalósulhatott volna.

Mivel a Btk. 315. § (2) bekezdése szerint „Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményeket a 314. § (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott bűntettnek terrorista csoportban történő elkövetése érdekében valósítja meg, öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.", súlyosbító tényezőként kell figyelembe venni, hogy a terrorcselekmény elkövetése csoportban történt. Bár az érintettek csoportosulását, a TEK-et és a bűncselekmény elkövetésekori magyar kormányt, nem tartják nyilván a terrorista csoportok között, de a terrorcselekmény kitervelésének és végrehajtásának csoportjellege ennek lehetőségét is felveti.

Mivel az érintettek egyike sem járt el a Btk. 315. § (3) bekezdése szerint, azaz nem tárta fel az elkövetés körülményeit a terrorcselekmény elkövetését megelőzően, ezért a büntetés elengedése vagy annak enyhítése a bíróság részéről nem merülhet fel.

És ez csak egyetlen ügy az elmúlt 16 évből, amiben azonnal 10 év börtönbüntetéseket lehet kiszabni a rezsim jónéhány vezetőjének. Ne is menjünk túl messzire: a szerbiai gázvezetékes áltámadás például a Btk. 314. § (1) c) pontja szerinti „lakosság megfélemlítése", mint terrorcselekmény, amiben Szijjártó Péter is érintett volt (bár ellene az Európai Unió elleni kémkedés miatt úgyis el kell indítani az eljárást). Ha minden hasonló ügyet rendben végigtárgyalunk, a bukott kormánytagok megalapíthatják a Serény Múmiák Klubját Szingapúrban.

Jávor Benedek