Alig vannak, akik már hallottak a Napraforgó utcai Bauhaus mintatelepről. A lakótelep elnevezés ma már furcsán hangzik, mert sokemeletes panelházak helyett itt egy, maximum kétemeletes épületek sorakoznak.

Nem is sok, összesen huszonkettő, de páratlan összképet mutatnak miközben mindegyik más és más, sőt a legtöbb épületnek különbözik a tervezője is. Sok ismertebb építész neve olvasható azon a kőkockán, amely a „településrész” központi helyén, egy kis téren lett kialakítva.

A teljesség igénye nélkül: Molnár Farkas, Hajós Alfréd, Kozma Lajos, Münich Aladár, Böhm Henrik, Ligeti Pál, Gerlóczy Gedeon és Novák Ede is részt vett a tervezésekben. A hivatalosan Pasaréti úti kislakásos mintatelep felavatására 1931. november 9-én került sor.

Eredetileg egy gyalogos hidat is terveztek az előbb említett kis tér és a Pasaréti út között, de az nem valósult meg. A terület az akkori viszonyok között sűrűn lett beépítve viszont ezt azzal ellensúlyozták, hogy a kialakított telkeknek maximum csak az egy negyedét lehetett beépíteni és egységes arculatú kerítéseket szabtak feltételül. A szabályokat a Fővárosi Közmunkák Tanácsa határozta meg, így azok betartása kötelező volt.

A lakónegyed mindegyik alkotása, bátran nevezhetjük így a házakat, a Bauhaus építési irányzatot követte. Fő erénye az akkor még újnak mondható építészeti irányzatnak, hogy az építőanyagot egyben díszítésként is használta. A tégla falazat mindenhol harmonikusan illeszkedik a meszelt felületekhez, a vasrudak akár zászlótartóként, akár rácsozatként tartozékai egy-egy háznak, azok egyben díszítő elemek is. Természetesen előfordul kifejezetten a díszt szolgáló dombormű is, amely a házak közötti különbözőségeket is erősíti.

Az arányaiban nagy teraszok és a szintén nagy ablakfelületek a légiességet teremtik meg, miközben a praktikusságot is szolgálják. Az ablak és ajtónyílások között gyakran előfordul a félkörös és a hajókon megszokott, teljesen kerek kialakításúak is. A teraszok és olykor a házfalak lekerekített idomrészei szintén az itteni miliőhöz és az egyedi formavilághoz igazodnak.

Szerencsére a későbbi korokban viszonylag kevés átalakítás történt, bár néhol még a sufni szellemiség is tetten érhető. Mostanában szinte az összes ház majdnem eredeti szépségében tündököl. A korabeli megnevezés, a kislakásos telep azonban mára erősen idejét múlt, mert az itteni méretek napjainkban igen tágasnak számítanak.

Kertész Z István/képek: Székely Ildikó