Beer Miklóst támadják, Júdásnak, azaz árulónak nevezik, mert politikai parancsot teljesítenek. Megfelelni akarnak, mert ez a személyes érdekük, s mert ostobák. Ismeretek híján vannak, a kereszténységről úgyszólván semmit sem tudnak, csak annyit, hogy mostanában emlegetniük kell. Odaföntről, a pártirodáról ki lett adva, hogy a kereszténység szót repetitív módon ismételgessék, pont úgy, ahogy szellemi elődeik szajkózták például a „szocialista embertípus” szóvirágot.

A vicc az, hogy gyűlöletük tárgya valójában nem Beer Miklós, hanem maga a kereszténység. Jelesül az egyház szociális tanítása, amivel persze nem kell egyetérteniük, de akkor ne is büfizgessék föl a kereszténységet minden söröskrigli letétele után.

A keresztény szociális tanítás lényegét – ha szeretnének vagy tudnának olvasni – átböngészhetnék végre, minthogy számtalan kiadványban megtalálhatóak a vonatkozó enciklikák, dokumentumok, a Rerum Novarumtól és a Pacem in Terristől a Gaudium et Spesen és a Laborem Exercensen át a Sollicitudo rei Socialisig vagy a Centesimus Annusig.

Csak néhány kiragadott példát hoznék fel a fenti dokumentumokból, amelyeket persze nyugodtan vitathat bárki, de amelyekből egyértelműen kiderül, hogy Beer püspök következetesen és az egyház szociális tanításához hűen járt el, amikor a tüntetők mellett állt ki.

Az emberi jogok, melyek a munkából fakadnak, beletartoznak az emberi személy alapvető jogainak széles körébe:

- a munka méltósága;

- a méltányos bérhez való jog;

- a pihenéshez való jog;

- a munkaidő korlátozása;

- a közhatalom szigorú kötelessége, hogy lelkiismeretesen törődjék a munkások, a dolgozók jogaival és jólétével;

- társuláshoz való jog, érdekvédelem, szakszervezeti szerveződések joga.

Nem folytatom tovább, el lehet olvasni a teljes szövegeket.

S ismétlem: nem kell a fenti elvekkel egyetérteni, lehet ezeket elutasítani, de akkor tessék szépen gyalázni a kereszténységet, úgy egészében, s nem Beer Miklós püspököt, egymagában.

(kép: nepszava.hu)