A közlés szerint Konrád Györgyöt hosszan tartó, súlyos betegség után otthonában érte a halál pénteken délután. Temetéséről később intézkednek.

Konrád György a magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja, művei egyebek mellett angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg.

A HVG 2018-ban készített portréinterjút Konrád Györggyel. A cikkből kiderül, hogy Berettyóújfalu ezerfős zsidó lakosságából csak az ő kis családjuk élte túl a vészkorszakot. Érettségi után az ELTE Orosz Intézetébe vették fel. Az egyetemről ellenzéki nézetei miatt kétszer zárták ki, de professzorai visszahúzták.

Konrád 1956-ban a kritikus hangú Életképek című folyóirat munkatársa lett, ám a lap 1957 tavaszán megszűnt. A forradalom után alkalmi munkákból élt, 1959-ben gyermekvédelmi felügyelő lett. Ottani élményei ihlették A látogató című első regényét. Amerikai kritikusa szerint ezzel az európai irodalom élvonalába került.

Szelényi Iván városszociológussal együtt írták Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című munkát, amely máig sok egyetemen ajánlott olvasmány, de mivel Kádáréknak nem tetszett, Konrádnak 1974 és 1989 között itthon nem lehetett legális jövedelme, művei szamizdatként vagy külföldön jelentek meg.

Mint a demokratikus ellenzék egyik hangadó személyisége nyugati ösztöndíjakban részesült, az USA-ban tanított. A rendszerváltás után aktív közéleti szerepet vállalt, egyik alapítója volt az SZDSZ-nek. A Nemzetközi PEN Club elnökeként (1990–1993) a bebörtönzött írók kiszabadulásán, a Berlini Művészeti Akadémia első külföldi elnökeként (1997–2003) a kelet-európai alkotók nemzetközi megismertetésén fáradozott. Megkapta a legmagasabb francia, magyar és német állami kitüntetéseket.