Orbán Viktor és Putyin elnök szövetségéről ma már hiába próbálja elterelni a figyelmet a kormányoldal. Az oroszok melletti baráti elkötelezettséget világosan bizonyítja az is, hogy a magyar kormány vétóival folyamatosan akadályozta Ukrajna és a Nyugat közeledését. Az orosz agressziót és a kijevi halottakat látva: lehet ennek földrengésszerű hatása a hazai választásokra?

Biztos lesz valamilyen hatása, de egyelőre azt még nem látjuk, hogy milyen irányba mozdíthatja el az erőviszonyokat, ha az ellenzék képes a választók számára is világosan felhívni a figyelmet Orbán és az orosz agresszor szövetségére, illetve az orosz, kínai és egyéb diktátorokkal folytatott kvaterkázására. Ez jelentősen gyengítheti a Fidesz erejét, hiszen a kibontakozó háború következtében rosszabb lesz az élet Magyarországon is, mint eddig volt, s erre reagálnak majd a magyar választók.

Ez van a mérleg egyik serpenyőjében, ami befolyásolja majd a szavazók reagálását. a másikban pedig az, hogy háborús helyzetben mindig az aktuális kormány válik fontossá, hisz a rendet, a békét és nyugalmat a fennálló hatalom képes biztosítani.

Viszont az is érzékelhető, hogy a magyar kormány, és az oroszok által Barátság díjjal kitüntetett Szijjártó Péter is majom fürgeséggel igyekszik elhatárolódni Putyintól. Ez még számít?

Leginkább az ország érdeke, hogy a magyar kormány az európai mainstream tagjaként, az unió, illetve a NATO többi tagjához hasonlóan elutasítóan reagált Ukrajna megtámadására. A hivatalos magyar elhatárolódás viszont csak késve született meg. Talán ebből is építkezhet az ellenzék, hisz Orbán barátsága, vagy szövetsége Putyinnal letagadhatatlan.

Arról nem is beszélve, hogy Orbán külügyminisztere megakadályozta, hogy az ukránok csatlakozzanak az európai kiberbiztonsági rendszerhez, ami gyengíti most a védekezést.

Ez valóban érthetetlen, de erről a magyar választók 99 százaléka nem értesült. Ennek ellenére ebből a helyzetből rosszul is kijöhet a Fidesz attól függően, hogy az ellenzék kommunikációja mennyire lesz meggyőző. De az is igaz, hogy az ellenzék is gyengülhet, ha a választók az „erő mellé” álnak. Tehát kétélű fegyver ez a háború.

A világháló felidézi, hogy nem csak a kormánytagok, hanem az önmagukat véleményvezéreknek tekintő jobboldali figurák is csak legyintettetek, mondván: ugyan nem lesz itt háború. De lett…

Valamennyi kutatás azt bizonyítja, hogy a magyar társadalom Nyugatorientált. A kormány és holdudvara törekvése, amely azt igyekszik bizonyítani, hogy a „mi barátaink keleten vannak”, azt a választók elutasítják. Ez hosszú távon sem működik, ez egy totálisan kudarcos vállalkozás, a magyar lakosság több, mint 70 százaléka Európa-párti. Közéjük tartozik a Fidesz szavazóinak tekintélyes része is, akiket a nyugati polgári demokrácia inkább vonz, mint a keleti diktatúrák.

Ez Orbán számára tehát nyilvánvalóan vesztett meccs lesz, még akkor is, ha a magyar választóknak nem mindig esik le a tantusz. De az emberek többsége nem veszi be azt a maszlagot, hogy „Putyin békefenntartó”, ahogy azt Orbán másik nagy barátja, Trump állítja. Ez nyilvánvalóan tévút, ami az események ismeretében nehezen tartható. A háború ugyanis nagyon erősen összehozza az európai egységet, benne a régiót is összerázza. Ma már se a csehek, se a lengyelek, vagy a szlovákok sem tartanak Orbánnal. A visegrádi országok sem kérnek az oroszok barátságából, hisz a megszálló orosz csapatokról minden országnak vannak emlékei. Elvileg nekünk is lehetnének, 1956 sem volt olyan régen.

Ráadásul a ruszkik hazaküldésében Orbán is jeleskedett, Putyinnal folytatott barátságának hátterét pedig talán csak évtizedek múlva tudhatjuk meg. Viszont most a kormányfő is Európa-barát.

Igen, s ezt a sok „brüsszelezés” miatt nem is lesz olyan könnyű a szavazóinak elmagyarázni. A választásokig már kevés az idő, alig több, mint egy hónapja van a magyarázatra. Ilyenkor már kevés új üzenet jut el a választókhoz, de az ukránok lerohanásáról, illetve az utcákon heverő halottakról, vagy a határnál megjelenő rettegő menekültekről szóló hírek még biztosan eljutnak, és hatnak. Orbán csak nehezen tudja majd elmagyarázni, hogy ez a korábbiakhoz képest egy más háború, más menekültekkel…

Ami a hazai választást illeti, úgy tűnik, elemzői egyetértés van abban, hogy a Fidesz – talán az osztogatás hatására – megerősödött, és vezet is, ámbár a Publicus Intézet ellenzéki előnyt mér. Kiszámítható, hogy ez a helyzet hány képviselőt küld a parlamentbe?

Szerintünk, vagyis a Republikon mérései szerint döntetlen-közeli a helyzet. Nagyon kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, a billegő körzetekben is néhány száz-, vagy ezer szavazó döntheti majd el a választást. Két nagy választói tömb áll egymással szemben, s az nyerhet, amelyik elviszi az urnákhoz a támogatóit. Meglepő módon ma az ellenzéki tábor elkötelezettebbnek látszik, mint a fideszes.

Vagyis az ellenzéki szavazó inkább elmegy szavazni?

Igen, és leszavaz a hat ellenzéki párt valamelyikére. Eddig a kormány szavazója volt inkább elkötelezettebb. Fordult tehát a kocka, a jelek szerint az ellenzéki együttműködés elkezdett működni, nemcsak megszületett az „ellenzéki szavazó”, de szavazni is elmegy, s a közös listát támogatja. Tehát a verseny az utolsó percig tart, s szerepe lesz a háborúnak, az egyre növekvő inflációnak is.

A 93 listás képviselő mandátumból hányat szerezhet a kormánypárt és hányat az ellenzék?

Döntetlen esetén 46-46 képviselőt juttathat be a két oldal, illetve valamelyik még plusz 1 jelöltet. Ezt nehéz kiszámolni. Ebbe a helyzetbe bezavarhat, ha valamelyik kispárt eléri a parlamenti küszöböt, amire a kutatások szerint a Mi hazánk mozgalomnak van esélye. A párt az oltásellenességgel rátalált egy olyan témára, amely működhet, ez azt jelentheti, hogy a 93 képviselői helyből 5 juthat a pártnak. Persze, a járvány megszűnésével az esély kisebb lesz.

Ennél nincs nagyobb esélye a Kétfarkú kutyáknak?

Úgy érzem nincs esély arra, hogy ebben a kiélezett helyzetben a viccpárt meg tudja ugrani az 5 százalékot. Nem véletlenül ment nehezen nekik az aláírásgyűjtés. Ámbár információk szerint a Fidesz – akaratuk ellenére – segített nekik ebben. A Kétfarkú kutyapárt passzivitásában benne van, hogy a párt vezetői érzik a felelősséget, nem akarják gyengíteni az ellenzéket.

Az viszont ma még nem világos, hogy a Mi hazánk kit gyengít, elvileg akár a Fidesz táborból is rabolhat szavazókat. Az összefogás részeként Jakab Péter nem véletlenül lépett fel a kötelező oltás bevezetése ellen. Ez egy érvényes téma, ami szavazatokat hozhat.

Vagyis a listán döntetlen a helyzet, s a 106 egyéni körzetben dől el majd a választás. Mi lehet a megoszlás a kormány és az ellenzéki jelöltek között?

Számításaink szerint 43-45 körzetet az ellenzék az összefogás révén meg tud nyerni. A fővárosban egyértelmű a helyzet – ott akár mind a 18 jelölt ellenzéki lehet –, a budapesti szavazó büszke is arra, hogy ők leszavazzák a kormánypártot. Debrecenben pedig pont az ellenkezőjét érzékeljük, Kósa Lajost nagyon nehéz lesz megverni.

Mégis a billegő körzetek közé tartozik Debrecen is, mert mintha jönne fel az ellenzék!

Kósa veresége olyan szimbolikus lenne, hogy ha ő Debrecenben meg tud bukni, akkor vége a Fidesznek.

Hány körzetet tekint billegőnek, s igaz-e, hogy végül ezek a kerületek döntik el, hogy ki lesz Magyarország következő miniszterelnöke?

Húsz körzet billeg, s ami új jelenség, hogy ma már nemcsak a nagyvárosokban áll jobban az ellenzék, hanem a nagyvárosok vonzáskörzetében is. Tehát az ellenzéki fölény átszivárog a falvakba is. Példa erre, hogy azok a Pest megyei települések, amelyek az utóbbi évtizedben inkább a Fideszt támogatták, ott ma már ellenzéki fölény érzékelhető.

Ugyanakkor vannak erősen Fidesz-párti települések, ezek száma 40 körül lehet; az ellenzék kicsit jobban áll, mert közel 45 körüli kerületi jelöltje áll jobban. Viszont az országosan 20 billegő körzetben inkább a kormánypárti jelöltek tűnnek erősebbnek.

Az ellenzék meghirdetet stratégiája szerint a Jobbik azért vállalta a nehezen nyerhető „billegő” körzeteket, hogy jobboldali pártként megverje a Fideszt. Van erre esély?

Esély van természetesen, de az egyéni körzetek sem mindig helyben dőlnek el, sokszor befolyásolja a győzelmet az országos politika. Tehát a húsz billegő körzetet szerintünk az nyeri, aki a nagypolitikában jobb, meggyőzőbb teljesítményt nyújt. Ráadásul a helyi eredmények csak nehezen mérhetőek, hisz minden mérés csak a pillanatot méri. A bizonytalan szavazók – akik majd eldöntik a választást – a következő percben, vagy napokban már másként is láthatják a helyzetet. Folyamatosan változtatják a véleményüket, ettől bizonytalanok.

Nyilván a 13. havi nyugdíj, vagy az adó visszatérítés kifizetése miatt ez a réteg támogatja a Fideszt. Emiatt áll most jobban a kormány?

Igen, de ha a bizonytalanok rájönnek, hogy a nagy pénzosztást a 9-10 százalékos infláció elértékteleníti, és most újra szegények lettek, akkor ismét változhat a helyzet. Akkor ugyanis a bizonytalanok azt fogják érezni, hogy be vannak csapva; ráadásul itt a háború, ráadásul tovább erősödik az euró, s forint árfolyama zuhanni kezd, esetleg ellátási nehézségek is lesznek, akkor a bizonytalanok újra az ellenzék felé fordulhatnak.

 A stabil szavazóknál más a helyzet. Ők zsebre vágják a kormánytól kapott pénzt és hezitálás nélkül az ellenzékre szavaznak, mert őket nem lehet megvenni. Hiába is kapott egy jobb módú család adó-visszatérítésként másfél milliót, akkor is kiáll elvei mellett, és ha korábban az ellenzéket támogatta, akkor a pénz kifizetése után is az összefogás pártjaira szavaz. Erre mondtam, hogy nagyon masszívak, elkötelezettek a bázisok, és jelen pillanatban az ellenzéké még inkább, mint a Fideszé.

Végül a bizonytalanok számára a kialakult légkör is nagyon fontos; ha ugyanis a választás napján úgy érzik, hogy az ellenzék/kormányoldal áll jobban, akkor minden további nélkül rászavaz, mert a bizonytalan szavazóra is jellemző, hogy szeret a győztesre szavazni.

Eddig egyetlen kutató cég sem tartja számon azokat, akik nem mondják meg, kire szavaznak, esetleg félelemből, esetleg egzisztenciális megfontolásból hallgatnak. Pedig az Iványi Gábor ellen kirendelt adónyomozók, vagy a zuglói polgármester elleni váratlan nyomozás okozhat szorongást. Nem kéne mérni azokat, akik nem mondják meg, kire szavaznak?

Nagyon magas a szavazási hajlandóság, még a szokásosnál is magasabb, tehát érzik az emberek a tét nagyságát. Pedig kampányt alig látunk, ami egyébként a Fidesz érdeke.

Ezért is nehéz lenne megmondani, hogy a Fidesznek mi a választási programja?

Valóban, leginkább a járványról beszélnek, meg az osztogatásról, meg az ellenzék lejáratásáról szól a kormányzati nóta. Ennek ellenére – nem győzöm hangsúlyozni – nagyon magas a szavazási hajlandóság, kevés az olyan szavazó, aki titkolózik. A közvélemény-kutatásokkal persze vigyázni kell, de nem a szándékukat elhallgató választók miatt, hanem, mert csak egy pillanatot mérnek, holott a tendenciák az érdekesek.

Sok kutató szerint épp a tendencia szól a Fidesz mellett, miközben a Republikon és a Publicus inkább látja az ellenzék erejét.

Úgy látom, hogy az utóbbi időben megjelent elemzések nem méréseken, hanem azon a spekuláción alapulnak, hogy rosszak a mérések. Szerintem ez nem így van, 2010 óta először történik az, hogy az ellenzék egységesen odaállt a startvonalhoz, van egy miniszterelnök-jelöltje, 106 körzetben van közös jelöltje, akik hónapok óta dolgoznak. Ennek komoly jelentősege van, ráadásul az ország rosszabb állapotban van, mint négy éve. A Fidesz is kifejezetten rossz állapotban van, tele korrupcióval. Mindezt a vak is látja.

Tehát inkább ellenzéki győzelemre számít?

Optimista emberként döntetlen körüli eredmény látok, s úgy érzem, hogy a választók lendülete átviheti az ellenzéket a célszalagon, s pici előnnyel az egyesült ellenzék megnyerheti a választást.

(forrás: helyben.hu)