Úgy tudjuk, hogy Varga László, Varga Judit igazságügy miniszter apja, a sajtóhírekkel ellentétben sosem volt a miskolci Avas-szálló igazgatója, csak annak éttermét vezette. A szállodaigazgató Szebeni Zalán volt, bár mind a ketten rajta vannak a titkos tisztek listáján. A konspiráció olyannyira jól sikerült, hogy még a közvetlen kollégái sem tudtak vezetőjük besúgó, III/II-es ügynök voltáról.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a pártállami rendszerben, aki munkája során sok emberrel, pláne külföldiekkel is találkozott, azt, ha lehetett az elhárítás beszervezte. Egy komolyabb beosztással – a jellegétől függően – együtt járt a jelentési kötelezettség. Ugyanakkor egy ilyen kapcsolat védelmet is nyújtott, például a nem is olyan ritka munkahelyi furkálódásokkal szemben.

Ugyanis rendszertől függetlenül mindig is sokan voltak, sőt napjainkban is vannak, akik kétségek nélkül kiszolgálják az éppen aktuális hatalmat.

A Kádár-rendszer alatt is igen népszerű munkahely volt a vendéglátás területén a vezetőpozíció. Sokan gondolták úgy, hogy nem nagy ár érte, ha ezzel együtt titkos tiszti megbízatást is vállalnia kell. Sőt le volt hozzá gyártva az ideológia is, de ezzel persze nem mentjük fel azokat, akik jelentettek, így a miniszter édesapját sem. Nem is lehet a célunk, mert aki akkoriban nagy összegnek számító 8 ezer forintnyi jutalmat vehetett fel, azt nem a semmiért kapta.

Ungvári Krisztián történésznek is igaza van abban, hogy a szigorúan titkos tisztek igenis megdolgoztak a megbízatásukért, és persze a felszínen látható és sokak által irigyelt munka-beosztásért. Mert tudták, hogy a kötelékből való kilépéssel azonnal elvesztenék a polgári munkájukat is, volt éppen elég jelentkező, aki szívesen ugrott volna, ha erre akkoriban felkérik.

Mi is csak azt mondhatjuk, hogy a miniszternek meg kellett volna gondolni, mielőtt a DK-s Dobrev Klárát felmenői miatt kritizálta. De mit is lehet várni egy a politikáját a gyűlöletre építő kormány „igazságtalanügyi” miniszterétől?