Meg azt is, hogy ha “egy holland kkv-t és egy magyart összehasonlítunk, akkor hatékonyságban, termelékenységben jelentős a különbség. És a holland javára.” Meg azt is, hogy “a magyar kis- és középvállalkozások nem képzik a munkavállalóikat.” Meg azt, hogy gyenge az innovációs képesség, “sokuknak egy nyomorult honlapja sincs!” Meg azt is, hogy “más ötletéből állítanak elő terméket.”

Meg azt is, hogy nem tudnak idegen nyelveket, s - ironizált Varga - “várhatjuk, hogy a magyar legyen világnyelv vagy egy tolmácsgép kifejlesztését.” Meg azt, hogy nincsenek  “zászlóshajóink", vagyis világszerte ismert magyar márkák. Tegyük fel a kérdést: egy franciának, milyen magyar márka jut eszébe? Semmi!”

Hát így. Na most az a helyzet cukorka miniszter urak, hogy ennek az országnak egy (azaz 1) lakossága van, amelynek jelentős részét sikerült elhülyíteniük: lásd oktatási rendszer teljes - Parragh-féle - leamortizálása, az iskolai tankötelezettség 16 évre való leszállítása, az alacsony színtű nyelvoktatás, az iskola, mint az ideológiai indoktrináció terepe, felsőoktatás elsorvasztása, tudás alapú társadalom helyett munka alapú társadalom stb.

Adott tehát a lassú és szisztematikus elbutulás. És ettől a társadalomtól várják el a magyar innovátorokat, a világpiacra betörni kész, versenyképes hazai cégeket.

A versenyképesség szóban benne foglaltatik a verseny, amely versenyhelyzetet és nem össznépi, a legfelső körökig elvezető mutyoldát, ócska korrupciókat, lepacsizott közbeszerzéseket és félanalfabéta gázszerelők csodával (és a miniszterelnök nyaralójával) határos meggazdagodását jelenti.

Persze jó hír a cukorfalat minisztereknek, hogy minden negyedik évben van egy nap, amikor ugyanez a nyelveket nem tudó, innovációra képtelen, legfeljebb más ötletét megvalósító, s még egy ócska honlapot fenntartani sem képes lakosság bizton rájuk fog szavazni.