Arról pedig csupán óvatos becslések vannak, hogy vajon hány olyan beteg van, akinek az esetében még nem született diagnózis, mert sem ő, sem a környezete nem ismeri el, hogy az illető addikcióban szenved. Az alábbi mondatok viszont gyakran hangzanak el az alkoholbetegek szájából, akik ezzel próbálják magukat mentegetni és a környezetüket megnyugtatni. 

“Ha iszok, az az én dolgom, csak rám tartozik”

Ez sajnos nem igaz, ugyanis az alkoholizmus az egész családra kiható betegség, ennek megfelelően szükséges kezelni is; a Swan Lake Központban a hozzátartozókkal is foglalkoznak a szakemberek.

Hisz lehet, hogy csak maga a függő érzi az ital közvetlen hatásait (a részeges mámort), ugyanakkor közvetetten ez kihat a családra is. Az alkoholista ugyanis szinte kifordul önmagából, kiszámíthatatlanná válik, akár agresszív is lehet. Az italozás miatt tönkremennek a családi és baráti kapcsolatai, elveszítheti a munkahelyét, emiatt a hozzátartozói megélhetése is veszélybe kerülhet.

Sajnos nem egyedi eset, hogy az alkoholista szülők hajléktalanná válnak, a gyermekeik pedig állami gondozásba kerülnek. Az ital tehát egy teljes család életét tönkre tudja tenni, így semmiképp sem igaz az, hogy csak azt érintik a következmények, aki iszik.

“Attól még, mert naponta megiszok néhány sört, nem vagyok alkoholista”

A legtöbbször valóban így kezdődik. Eleinte csak esténként 1-2 sör, majd utána jön a napindító pálinka, az ebéd utáni “levezető” pohár bor vagy fröccs, és mire az ember észbe kap, már nem tudja az életét elképzelni mindennapi italozás nélkül.

A szervezet pedig szép lassan hozzászokik az alkoholhoz, ha pedig nem kapja meg a szokásos adagját, akkor heves elvonási tünetek alakulnak ki. Így az illető egy idő után mondhatni “kénytelen” inni, hacsak nem akar szenvedni a kínzó panaszoktól. 

“Bármikor le tudom tenni az italt”

Sajnos ez a legnagyobb hazugság, amit egy alkoholfüggő állíthat, noha a többség ténylegesen el is hiszi, amit mond. Hisz nem akarja belátni, hogy kicsúszott a talaj a lába alól, és már rég az ital irányít, nem pedig ő. 

Ezért ringatja magát és szeretteit is abba a tévhitbe, hogy itt valójában ő az úr, és csak egy szempillantásba kerülne, máris abba tudja hagyni az alkoholfogyasztást.

No de mi történik, ha tényleg megpróbálja? Az elvonási tünetek miatt valószínűleg nem bírja ki sokáig, így maximum pár nap vagy hét után visszaesik, és ott folytatja az ivást, ahol abbahagyta. 

Persze nem állítjuk azt, hogy nem lehet legyőzni a függőséget, de ehhez megfelelő terápiára és szakértők segítségére van szükség. A fizikai addikció mellett ugyanis a hozzá vezető lelki okokat is fel kell tárni, és kezelni kell, hiszen maga az alkoholfogyasztás csak egy “tünet,” aminek megvan a kiváltó oka.