Szél Bernadett fegyelmi büntetése

A legnagyobb meglepetést Szél Bernadett társelnöknek minden párttisztség alól három évre való felmentése okozta. De nem csak meglepetést, hanem értetlenséget és a döntés iránti ellenszenvet is. A párt szövetségese, az Új Kezdet (UK) máris felmondta az LMP-vel való együttműködést, Gémesi György, az UK elnöke szerint a Szél ellen hozott fegyelmi döntés volt az utolsó csepp a pohárban. Gémesi arra is hivatkozott, hogy az ő pártjuk megengedőbb lett volna a más pártokkal való összefogást illetően, mint a szövetségesük, az LMP. Ebben benne rejlik a zöld párt legnagyobb belső feszültségének oka is, hogy akik bármiféle együttműködésben gondolkodnának a jövőben, azokat lehetőleg el kell távolítani a pártból, de minimum a háttérbe kell szorítani.

Nem számít, hogy ki mennyit dolgozott a pártért, ha úgynevezett koordinációpárti, akkor lehetőleg minél inkább mellőzni vagy elszigetelni kell az illetőt. Vannak a párton belül a különböző mértékben, de a más politikai erőkkel az összefogást nem elutasítók, most viszont úgy tűnik többen vannak az úgynevezett „sünök” (nevüket a minden irányban szúró tüskékről kapták), akik a más pártokkal való mindenféle kooperációt mereven elutasítják. Jelenleg ők a hangadók a pártban és ők kerültek azokban a testületekben is többségbe, ahol a fegyelmi és etikai vétségek szankcionálásáról döntenek. Gyakorlatilag húsz-harminc ember kezében van az a gyeplő, amellyel a párt életét és jövőjét alakítani lehet. Azonban a tagság minimum harmada nem szeretné a most kirajzolódó utat járni, de számarányukhoz képest is jóval kisebb a pártban a hangjuk és a befolyásuk. 

Se a baloldal se a jobb oldal

Az LMP egykori megalapítói úgy gondolták, hogy az akkori parlamenti pártok közül senkivel nem lehet összefogni, így a szövetségi politikájuk alappillére maradt az önállóság. Feloldhatatlan ellenszenvvel viseltetnek a baloldali pártok iránt, mivel megalakulásukkor pont arra hivatkoztak, hogy az akkor még kormányzó szocialisták ellenében jöttek létre. Csakhogy a világ és főleg a hazai politikai viszonyok óriásit, előre egyáltalán nem látható mértékben és irányban változtak.

Így az LMP egy része vagy a józan mérlegelés jegyében vagy a lakosságtól érkező külső nyomás, esetleg mindkettő miatt elkezdett opcióként tekinteni, ha nem is egy teljes összefogásra, de egy minimális egyeztetés lehetőségére mindenféleképpen. A párton belül a minden koordinációt elutasítók ekkor még biztosan nem voltak többségben. A közvélemény-kutatók adatai, a lehetséges forgatókönyvek számos zöldet elgondolkodtattak. Csakhogy a párton belül kevésbé hallatták a hangjukat, pedig a közeledő választás miatt csak kellett volna valamilyen szinten nyitni – legalább elvi síkon az ellenzéki egyeztetés irányába.

Sajnos a baloldal sem volt a helyzet magaslatán, így olyan ajánlatokat kapott az LMP, hogy attól joggal hátráltak meg, még az összefogásra némileg nyitott párttagok is. Aztán jött a Márky-Zay Péter váratlan hódmezővásárhelyi választási sikere, és egyből belelkesedett az ellenzék. Nem vették figyelembe, hogy csak a jobbról ajánlott közös jelöltnél valószínű, hogy a baloldalról is tömegek szavaznak rá, fordítva nem. A későbbiekben látható volt, hogy a Jobbik sehol nem lépett vissza és semmilyen koordinációban nem engedett másik ellenzéki jelöltnek. Tehát az LMP igen nehéz helyzetbe került. A baloldaltól mindinkább el akart távolodni, a Jobbikkal igazán nem lehetett megegyezni, de abban az irányban még nagyobb ideológiai szakadék tátongott – miközben a közvélemény-kutatóktól az ellenzék részére egyre kedvezőtlenebb számok érkeztek.

Ugyanakkor az LMP-ben bíztak abban, hogy a baloldal kétségkívüli gyengüléséből profitálhatnak, szavazatokat kaphatnak. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi voks érkezett onnan, de a párt 7,3%-os eredménye – különösen a nagy részvételi arányt is számítva - egyáltalán nem nevezhető tragikusnak. Azonban a Fidesz újbóli kétharmadát a párt józanabbik fele lesújtó hírként élte meg. Olyan volt a választás éjszakája meg az utána következő néhány hét, mintha a párt elvesztette volna a választásokat, miközben begyűjtött 140 ezer új szavazót. Itt lett volna tehát egy új történelmi lehetőség, hogy megállapodjanak a párton belül a különböző nézetű csoportok. Azonban e helyett nekiestek a koordinációt valamennyire elfogadhatónak tartó párttagoknak és az etikai és fegyelmi bizottságokat felhasználva, politikai boszorkányüldözést rendeztek.

Szél Bernadett nyolc éves folyamatos munkája

Itt van például Szél Bernadett társelnök esete, aki nyolc éve folyamatosan és szinte megállás nélkül dolgozik a párttért – ezt elvitatni tőle nem lehet. Azért mert látta, hogyha semmilyen egyeztetés nem jön létre az ellenzéki oldalon, akkor megint hatalmas Fidesz győzelemre lehet számítani, próbált valamilyen, a párt számára arcvesztés nélküli kiutat keresni. Ekkor még viszonylag nagyon sokan szimpatizáltak a párttal, legalább 12%-os lehetett a tényleges támogatók köre országos szinten. Ezt a nyomást is érzékelték a párt társelnökei és bele is kezdtek egy széles, tehát a korábban elutasított Jobbikkal való egyezkedés megkezdésébe is. Mint várható volt akkora értékkülönbségek merültek fel és olyan aránytalan tartalmú javaslatok kerültek elő, hogy minden további próbálkozás hiábavalónak tűnt.

Most ezért a próbálkozásért utólag Szél Bernadettet büntették meg, a másik társelnök a sok szekatúra miatt már ki is lépett a pártból, őt már nem tudják „fogni”. Azon túl, hogy a társelnöknővel szemben hozott határozat méltánytalan, az igazságtartalma is erősen kétséges. Ugyanis nem ment szembe az LMP kongresszusi határozatával, amikor megpróbált valamilyen egyezkedésbe, esetleges visszalépésekbe belemenni, mert a magyar választójogi rendszer annyira aránytalan, hogy ilyen kényszerhelyzetek adódnak. Nem létezik semmi olyan kongresszusi határozat az LMP-ben, hogy a képviselőjelöltek nem léphetnek vissza egyoldalúan vagy nem lehet tárgyalásokat kezdeményezni más pártokkal. Kizárólag a szövetségkötésre mondott a kongresszus határozott nemet, de arra nem, hogy más ellenzéki pártok vezetőivel szóba álljanak. Az külön sajnálatos, hogy a párt társelnökének igen szűk a mozgástere. Szél és a többi pártvezető nem titokban, hanem a legszélesebb nyilvánosság előtt folytatott egyeztető megbeszéléseket, ha egyes párttagoknak ez nem tetszett, akkor kellett volna szólniuk.

Az etikai bizottság nem tehette volna meg, hogy azonnali hatállyal lemondatja társelnöki pozíciójából Szélt, hiszen a mandátumát a párt kongresszusától kapta. Talán az is eszükbe jutott, hogy az LMP-ben most nincs a női társelnöki posztra megfelelő személy, akik egyáltalán szóba kerülhetnek, messze alatta maradnának Szél Bernadett teljesítményének és képességeinek. Ezt a legtöbben nagyon jól tudják a pártban is. Ezért sem mertek ilyen határozatot hozni. Személy szerint én is jelen voltam jó néhány lakossági fórumán, a hallgatóságot minden alkalommal magával ragadta, miközben nem hagyott megfelelő válasz nélkül egyetlen hozzá intézet kérdést sem.

Az etikai bizottság működésével kapcsolatban azonban lehetnek aggályok. Például itt van Kassai Dániel esete is, akit egyrészt azért büntettek kizárással, mert visszalépett a választókerületében a sokkal esélyesebb Kunhalmi Ágnes javára. De ez a bizottságnak nem elég, hogy biztosra menjen, azzal vádolják Kassait, hogy az etikai tárgyalásán, ahol Sallai Róbert Benedek, a párt országos elnökségének titkára fizikálisan esett neki Hadházy Ákosnak, titokban hangfelvételt készített és azt kijuttatta a médiának. Kassai hírportálunknak elmondta: sem nem készített felvételt, se nem adott át ilyet a médiának. Normál jogmenet szerint, aki vádol, annak kellene azt bizonyítania, viszont ténylegesen elfogadható bizonyíték egyáltalán nem áll rendelkezésre.

Az etikai bizottság a párt ökle

Az LMP szervezeti szabályzata úgy lett kitalálva, hogy lehetőleg ne lehessen megpuccsolni a pártot, viszont minden tagnak széles jogkört, beleszólást engednek a döntésekbe. Ezt hívják bázisdemokráciának. Azonban, ha egy véleménycsoport felülkerekedik a pártban, akkor azzal szemben már egyre nehezebb fellépni. Pedig a párt mindig büszkén hangoztatta, hogy náluk sokfelől érkezett emberek vannak és a legkülönbözőbb felfogású tagok is jól megférnek egymás mellett, ha a zöld, az ökopolitikát elfogadják. Most úgy látszik ez mégsem igaz, kikezdik azt a társelnöküket, aki nem rég még a miniszterelnök-jelöltjük volt, akinek fényképei, a plakát képei alatt vonultak. Azok, akik a vezetőségnek kiosztott fegyelmiket helyénvalóknak tartják, azt hangoztatják, hogy most tisztul meg a párt, és az európai uniós és önkormányzati választásokon már egy megújult szervezet fog a választók felé fordulni. A nagy kérdés az, hogy a választók elfelejtik-e ezt a máshogy nem is lehetne nevezni, belső leszámolást. Nagy a valószínűsége, hogy nem. A párt most igen jelentős belső válságot él át, hiába mondogatják egyesek azt, hogy ez egy szükségszerű folyamat. Egyáltalán nem az, csak egyetlen napon harmincan léptek ki a pártból. Keresztes László Lóránt már azt is pedzegette – érzékelve a döntések keménységét, hogy még Szél Bernadett büntetését is felül lehet vizsgálni.

Szél Bernadett most visszavonult gondolkodni, határozott döntést akar hozni saját sorsáról. Az valóban nehezen feldolgozható, ha a párt vezetőjeként ilyen eltiltást kap, nem csak méltatlan és bosszantó, de úgy nem lehet teljes szívvel betölteni egy ilyen fontos posztot, hogy akár mit tesz, azt nem lehet már újból meghosszabbítani. A parlamenti tisztségeit, frakcióvezetőségét, bizottsági helyét, nem tudja az etikai bizottság befolyásolni. Tehát, ha le is mondana a társelnöki posztjáról, még mindig maradhatna a többi megbízatása, amelyekben tovább dolgozhatna a zöldpolitikáért.

Az LMP-ben olyanok a szabályok, hogy bárki, bárkit etikai bizottság elé küldhet, sőt egy kisebbség blokkolni tud fontos dolgokat. Erre példa, hogy már második nekifutásra sem vették fel Demeter Mártát az LMP tagjának, mert néhány ember mindig megvétózza. Ilyen a világon nincs, hogy valaki egy pártot frakcióvezető-helyettesként képvisel az Országgyűlésben, de néhányan meg tudják akadályozni a tagságát.

Most amikor már egyértelműen és kézzelfoghatóan megyünk a diktatúra felé, akkor talán ennek megakadályozása lehetne az LMP fő politikai tevékenysége és nem belső vitákban fuldokolni.

Nyitó képünkön, amely 2017 karácsonyán a párt magját mutatja: az alsó sorban állók közül balról – jobbra: Schmuck Erzsébet, Szél Bernadett és Ungár Péter súlyos fegyelmit kapott, a második sorban Ábrahám Júlia a fegyelmi eljárás közben, a párt politizálását vállalhatatlannak tartva kilépett az LMP-ből, Hadházy Ákos a vele szemben méltatlan eljárások miatt úgyszintén otthagyta a pártot, fent középen Kassai Dánielt pedig kizárták a pártból. Ez a képen látható 15 személyből hat fő – szinte egy groteszk és drámai kétharmad.

Kertész Z István/kép: LMP