Mindenesetre sokkal hasznosabb lett volna, ha Orbán Viktor nem stadionokat, hanem, teszem azt, nyelviskolákat építtetett volna.

És persze eszembe jut egy történet, amelyet egy volt válogatott focista mesélt nekem, akivel a nyolcvanas évek vége felé egy házban laktam. Az illető az első profi focisták közé tartozott, aki Nyugatra mehetett.

Amikor aztán abbahagyta a focit, ám beszélt nyelveket (angol, finn), ott maradt, részben szakkommentátornak, részben segítette a nyelvekben nem jártas magyar focisták külföldre jutását, szerződéskötéseiket stb. Szóval ő mesélte, hogy kivitt valakit Finnországba, egy válogatott hátvédet, aki Finnország valamelyik városának csapatához szerződött.

Ismerősöm, aki Helsinkiben élt, egyszer kap egy telefonhívást ettől a magyar fiútól, aki az alábbiakat darálta le neki a telefon másik végéről: „Te, öreg, te milyen helyre hoztál engem? Te, apukám, tudod milyenek ezek a finnek? Hát, vaze, ülünk a taktikai értekezleten, vaze, négyen zsugáznak, ketten dumálnak, három alszik, másik kettő keresztrejtvényt fejt, egy valami pornó újságot lapozgat, vaze, én vagyok az egyetlen, aki odafigyelek, vaze, de én meg nem értek az egészből egy lóf@szt sem!”