Bócz Endre újabb, figyelmet keltő írása késztet arra, hogy egy ecsetvonással hozzájáruljak a Fidesz megalakulásának történetéhez. (Visszapillantás, ÉS, 2020/4., jan. 24.) Sokan csodálkoznak azon, az ifjú demokraták, akik az egypártrendszer megdöntésére szövetkeztek, hogyan válhattak a bolsevik típusú hatalomgyakorlás iskolájának legjobb tanítványaivá. A válasz a múltban van, minden a gyökereknél kezdődik. A történelem nem ismétli, csak folytatja önmagát.

A Fidesz létrejöttének időszakában harmincöt évesen – ami a gerontokrácia korában nagy dolog volt – az Állami Ifjúsági és Sporthivatal miniszterhelyettesi rangú elnökhelyettese voltam, így részese az akkori eseményeknek.

Bócz Endre azt írja cikkében, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága ugyan adminisztratív fellépést igényelt volna a Fidesz megalakítása ellen, a hatóságok azonban törvényes jogalap hiányára hivatkozva azt elhárították.

Való igaz, hogy törvényes jogalap a hatóságok fellépésére még az „átkosban” sem volt, de azt a legjobb indulattal sem mondhatjuk, ha a Politikai Bizottság valóban ilyen igénnyel lépett volna fel, ne lettek volna következményei a nem mindennapi ügynek. De hát nem erről volt szó, sokkal inkább arról, hogy a rendszerváltozás folyamata megkezdődött, bár azt akkor még senki nem tudta, hogy hova vezet. A politika szereplői már a Kádár utáni korra készültek, a gorbacsovi szél keltette hullámok határozták meg az eseményeket, eltitkolt régi törésvonalak erősödtek fel és váltak nyilvánvalóvá.

Pozsgay Imre a Fidesz megalakulása előtt fél évvel, 1987 őszén Lakitelken az MDF létrejötténél bábáskodott. Aczél György pedig, aki az előző évtizedekben a „kádári közép” meghatározó reformpolitikusa volt, szintén nem a történelem fősodrán kívül alakította a politikát.

Ha valaki, Aczél György  tudta, hogy a politikai pluralizmus irányába fejlődnek a dolgok, és ő, aki az előző évtizedben az állami ifjúságpolitika irányítója volt, a pluralizmust – nem véletlenül – az ifjúság körében akarta elkezdeni.

Mivel a KISZ Pozsgay-„párti” volt, Aczél egy alternatív ifjúsági szervezet létrehozásán fáradozott.

Ebben jó segítőre talált Stumpf Istvánban, a Bibó Kollégium igazgatójában, aki egyébként Horváth István belügyminiszternek és korábbi MSZMP KB-titkárnak volt a veje.

Stumpf, akit Orbán Viktor még az elmúlt hetekben is igazgatójaként tisztelt, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, az elmúlt kilenc évben pedig alkotmánybíró volt.

Ennyi kitérő után térjünk vissza a történelem hátsó szobájába.

1988. március 30-án, a Fidesz születésének napján este, Aczél György lányának Pozsonyi úti lakásán, Kéri Lászlóval és a házigazdával, Aczél vejével vártuk a híreket a Fidesz alakuló gyűléséről.

Engem, mint az ifjúságpolitikáért felelős állami vezetőt, Aczél György hívott meg erre a találkozóra. Este 9 óra után érkezett Stumpf a hírrel, hogy megalakult a KISZ-től független ifjúsági szervezet, a Fidesz. Erről telefonon értesítette is Aczél Györgyöt, aki már úton volt, hogy még aznap este (!) találkozzon Kádárral. Most már hárman vártuk a hírt, mire jut Aczél Kádár Jánosnál.

Kádár és felesége esténként a Munkácsy utcai külügyi szállóban vacsorázott. Itt tájékoztatta őt Aczél György és győzte meg arról, hogy nem indokolt fellépni a fiatalok mozgalmával szemben, az megfelelő kezekben van. Ezt követően tájékoztatott bennünket Aczél György, hogy minden akadály elhárult, a Fidesz működhet. Ezek után talán az is érthető, miért kaphattak Orbán Viktor és társai Soros-ösztöndíjat a felkészülésükhöz.

Varga-Sabján László / es.hu