Nem az én problémám, mindenki törődjön a saját dolgával, élni és élni hagyni, mindenki egye meg amit főzött ,magának, stb, stb, mind mind annyira jellegzetes hungarikumok és mind mind a szolidaritás hiányát jelzik.

Ömlik a pénz a mostani kormányhoz számolatlanul Brüsszelből, de ők nyavalyognak, ha valamit nekik is teljesíteni kell, nemzetállami szuverenitással takaróznak, ha az EU kér tőlük valamit menekültügyben.

Míg a Fidesz nagy ívben semmibe veszi a Ferenc pápa által meghirdetett irgalmasságot ebben a témában és az Altus cég Olafnál történő feljelentésével van elfoglalva, addig az EU-val való szolidaritás területén periférikussá alacsonyul. Sőt, amikor melldöngetve hisztériázza, hogy Görögországot kell megvédeni, ott kell a schengeni határokat őrizni elsősorban, akkor a Frontexbe, az EU határőrizeti szervébe nem átall csak négy főt küldeni.

Orbán nem csak Európát hagyta cserben, de az itthoni magyarokat is. A pedagógusokat, akik sztrájkra készülődnek, az egészségügyben dolgozókat és a betegeket, a gazdákat, akik nem képesek megfelelni a földdel kapcsolatos, csókosoknak kreált törvényeknek, a bróker cégek károsultjait, a bérből és fizetésből élő tömegeket, akik még a fizetésüket sem kapják meg időben. Mindenkit, aki nem tartozik a csókosok körébe, mindenkit, aki kimaradt az illiberális, jogtipró újraelosztásból.

Szijjártó a köztévében közvetítve futsalozik, ha nem is lépne pályára, akkor is kilóg a lóláb, hogy miért-e közvetítés, Habony meg Ibizában múlatja az időt, ő, akivel állítólag a kormánynak semmilyen hivatalos kapcsolata nincs. És mi van a nem hivatalossal, ami oly sokszor többet is fialhat, mint tudjuk, a jó magyar szokások szerint. Egy dolog azért vigasztalhat bennünket, mégsem Orbán lett az év embere. Nála még egy ló is több szavazatot kapott. A Time szerkesztői és olvasói közös szavazatai alapján dőlt el az idei nyertes.

A felcsúti már saját magát is cserbenhagyta, mint tudjuk. Volt ő már liberális tótum faktum a világban, most meg illiberális államot épít. A dolgok fejben dőlnek el és nála ott valami nem stimmel. És mégis, a Medián legfrissebb felmérése szerint fölényesen vezet az általa irányított pártszövetség. A mögötte lihegő radikális jobboldallal együtt pedig döntő fölényben vannak a demokratikus ellenzékkel szemben. Ily sokan lennének a cserbenhagyót így, vagy úgy támogatók? Ilyen varázsa lenne a magyar lelkületben annak, hogy törődj a magad dolgával inkább, mint másokéval, mert az számodra kifizetődőbb? A Fidesz, politikájából kiölte a szolidaritást. Csak látványtervezett, alibi intézkedésekkel képes ennek ellenkezőjét igazolni.

Persze a vagyonnyilatkozati rendszer képmutatóságát már a szakértők sem vitatják, így aztán kár annak kiterjesztésén, vagy változtatásán populista módon lovagolni. Egyébként is egy olyan országban ahol egy belügyminiszter tulajdonában annyi szántóföld, rét és erdő lehet, mint nálunk, ott kár ilyesmiről beszélni, hiszen egyértelmű, hogy az illető nem földműves, nem is lesz az sosem, csak egyszerűen tőkefelhalmozó. A sort lehetne folytatni akár bankvezéreket említve is, akik hitelfelvételek görgetésével, megfejelve azokat vissza nem térítendő állami támogatásokkal váltak milliárdosokká. A hitelbírálatokon ők már kívül esnek. Hiteleket vesznek fel, melyeket újabb hitelekkel egyenlítenek ki, úgy, hogy jut is, meg marad is. A törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség idehaza pedig közismert, hogy milyen színvonalon dolgozik ezen a téren is.

Európa cserbenhagyó vezetője lett Orbán, az év embere helyett. A szeizmográfok olykor már társadalmi rengést jeleznek. A forint is vesztébe rohan. A gazdaság minden ellenkező híreszteléssel szemben vérszegény. A kormányközeli családtagok közbeszerzései mérvadó külhoni tényezőknek már megint szemet szúrtak. A hazai demokratikus ellenzék meg csak vegetál, radikális változtatásokat igényel. Navracsics még hallgat odakint, Pokorni pedig csöndben van még idebent. Csak idő kérdése, hogy mikor következik be a robbanás. A társadalmi, természetesen.